A fizetős közterületi parkolási rendszerben alapvetően nem az önkormányzatok közötti tulajdonjogi viszonyok okoznak problémát, főleg nem az autósoknak. Az alapvető probléma az, hogy az emberek nem fogják fel, hogy a parkolásért fizetni kell, vagy sokallják a parkolási és pótdíjakat. Megjegyzem, hogy milyen magasak legyenek ezek a díjak, azt a Fővárosi Közgyűlés rendelete határozza meg.

Ha már a rendelet szóba került, akkor arról elmondható, hogy egységes, hiszen Budapest egész területén érvényes. Sem e rendelet, sem más jogszabály nem írja le egyébként, hogy egységes ügyfélszolgálatot kell kialakítani, de a saját gyakorlatunkról elmondható, hogy kollégáink minden autóst készséggel segítenek ügyük intézésében.

Sajnálom, hogy a három legrégebbi parkolótársaságot (BÖP Kft., Centrum, FKPT) nem keresték meg cikkük megírása előtt, mert akkor megtudhatták volna, hogy igenis elfogadjuk egymás bilétáit az olyan kérdéses helyeken, határoló utakon, tereken, ahol mondjuk a két társaság ellenőrzési területe találkozik.

A cikkben sajnos olyan negatív megállapítások is megfogalmazódtak – hogy sokszor üzemképtelenek az automaták, vagy nem fogadják el az érméket –, amelyek így, ebben a formában nem felelnek meg a valóságnak. Valóban előfordulhat, hogy a parkolóórák elromlanak, a BÖP Kft. gyakorlatáról azonban elmondható, hogy e hibák ellenőrzése az általunk üzemeltetett XIII. kerületben 15 percen belül elkezdődik, és amenynyiben helyszíni javítással a probléma orvosolható, akkor a hiba egy órán belül kijavításra kerül.

Az érmeátesés problémája kizárólag a kétféle fémötvözetből álló érmék használatakor fordulhat elő. Ez valóban bosszúsága lehet a parkolási díjat fizetni szándékozó autósoknak, de ezért nem a parkolóautomata-üzemeltetők tehetők felelőssé. Ebben az esetben ugyanis a 100 és 200 forintos érmék fizikai tulajdonsága (súlykülönbség, elektromos töltés, kopás) miatt jelentkezhet az a probléma, hogy az érme egyszerűen átesik az érmeolvasón.

Amikor a 200 forintos pénzérméket bevezették, akkor társaságunk 4,5 millió forintot költött az automaták beállítására. Arra azonban az automataüzemeltetők nem lettek felkészítve, hogy az újra és újra kiadásra kerülő érmék szériái között minimális, de az automaták számára érzékelhető különbség lesz. Emiatt az automatákat újabb milliókért kellene ismét beállítani.

A türelmi idő vonatkozásában leírtak is pontosításra szorulnak. A türelmi idő Magyarországon mindenhol megilleti az autóst. Hiszen a vonatkozó közúti közlekedésről szóló törvény alapján Nyíregyházától Budapesten át Zalaegerszegig, hogyha az autós egy óránál rövidebb időre váltott parkolójegyet, akkor a parkolójegy érvényessége után öt percig, az egy óra, vagy annál hosszabb időtartamra váltott jegy lejárta után 15 percig türelmi idő illeti meg, azaz addig a gépjármű nem pótdíjazható.

A cikkben említett londoni összehasonlítás sem jó példa az egységes parkolási rendszerre, hiszen bár a vonatkozó jogszabály egységes – ahogyan Budapesten is –, az angol fővárosban sem egy üzemeltető végzi a parkolás üzemeltetését, hanem városrészenként más és más.

Rusznák Imre ügyvezető igazgató, Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft.

Tisztelt Rusznák Imre!

Mint hosszú éveken át meghatározó fővárosi politikusnak, önnek is tudnia kell: igenis a budapesti kétszintű önkormányzati rendszer egyik káros hozadéka, hogy a főváros és a kerületek saját belátásuk szerint alakíthatták ki a maguk parkolási rendszerét, amely röviden szólva káoszba torkollott. Az Alkotmánybíróság 2009. novemberi határozatával ezen akart segíteni, ám az önkormányzatok ebbéli önállóságát az új törvényi keretek és a fővárosi rendelet sem csorbította, így a helyzet ma sem tökéletes. Az autósok többsége ma már elfogadja, hogy fizetni kell a parkolásért, de ezért minőséget, ügyfélbarát hozzáállást vár(na) el. Az az alapvető probléma, hogy ez gyakran még ma sincs így. Az átlagembert – pláne egy külföldit –mit sem érdekli, hogy melyik önkormányzat utcájában áll meg, mégis kénytelen a különböző parkolási társaságok órarengetegével szembesülni, s csupán a tájékozottságán múlik, tudja-e, hogy melyikből kell jegyet váltania, hogy elkerülje a büntetést.

Egy valóban egységes, korrekten működő rendszerben ilyen ellentmondások nem fordulnának elő, a viszonosság elvének pedig nem az üzemeltető társaságok „jóindulatú” megállapodásán kellene múlnia, hanem jogszabályban kell rögzíteni azt. A cikkben egyébként a tényleges egységesítés lehetséges módozatait vázolta fel Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója, akár az önkormányzati törvény módosítását is kilátásba helyezve. Ami pedig az egységes ügyfélszolgálati rendszer hiányát, s a cikk további „negatív megállapításait” illeti, azok szinte szóról szóra megtalálhatók az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2011. január 7-én közzétett, A parkolási társaságokról szóló AJB-5282 /2010. számú – írásunkban is idézett – vizsgálati jelentésében.

Kálmán Attila