„Ha volt társadalmi rendszer, mely képtelennek bizonyult saját polgárai lakásproblémáinak megoldására, az éppen a »létező szocializmus« volt” – írja Pelle János (Üres Lakások Menete, január 5.). Nos, az általa lesajnált létező szocializmusban harminc év alatt minden harmadik család új lakásba költözhetett, egész városok épültek fel, és a lakáskölcsön is lényegesen kisebb terhet jelentett a családok számára. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek volt biztos munkahelye. A mostani fiatalok közül sokan szívesen költöznének be az ún. Kádár-barakkokba, hisz az elmúlt húsz évben alig épült bérlakás. Ha a szocialista rendszer nem is tudta száz százalékig megoldani a lakásproblémát, mindenkinek volt tető a feje felett. Nem a szocializmusban tengette életét az utcán több tízezer hajléktalan.

Horváth Ferenc Vinár

A majdnem betiltott elsőmagyarmusical című cikk (január 15.) méltó módon emlékezik meg az „Egy szerelem három éjszakája” című színdarabról. Úgy érzem, a hangulat felidézéséhez hozzá tartozna a megemlékezés Sennyei Veráról, aki gyógyíthatatlan betegsége végstádiumáig énekelte esténként az „Isten veled Budapest, te édes… Isten veled drága életünk” betétdalt. S a közönség tudta, hogy ez a búcsúzás nem csupán a darab része, hanem valóban a közönségtől és az élettől való búcsú. Hátborzongató volt! Sokan emlékezünk erre az érzésre azóta is. Köszönjük, Sennyei Vera! Emlékezzünk hát reá is a darab bemutatójára emlékezvén.

Dr. Békefi Dezső Tata