A Fidesz képviselői, így például Szalai Annamária, a médiahatóság elnöke kísérletet tesz a közvélemény megnyugtatására, mondván, hogy médiatörvény ide, médiatörvény oda, a jövőben sem fogják korlátozni a szólás- és véleményszabadságot (Szalai: Nem fogjuk korlátozni a szólás szabadságát, január 12.).

Ha ezt készpénznek vehetnénk, akkor azonnal le lehetne tenni a fegyvert. Megállapodhatnánk a békefeltételekben: maradjanak meg a törvényben azok a tiltó rendelkezések, amelyek csökkenteni kívánják a gyermekek erkölcsi fejlődését akadályozó, a bűnelkövetéseket részletező műsorokat stb. Ugyanakkor töröljék abból a sajtószabadságot korlátozó paragrafusokat, ahogy azok így együttesen egyetlen uniós ország médiatörvényében sem szerepelnek. Schmitt Pál államelnök a sajtószabadság létét azzal akarja bizonyítani, hogy az újságok jelenleg is támadásokat indíthatnak a kormány törekvései, vagy az új médiatörvény ellen egyaránt. Ez az állítás a mai napra, illetve az ország európai uniós elnöksége idejére vélhetően igaz is marad, de nincs semmilyen törvényi garanciája annak, hogy július 1-jétől kezdődően a médiahatóság a médiatörvényre hivatkozva nem sújtjae jelentős pénzbírsággal a kormány tevékenységét elmarasztaló újságokat, televíziókat, rádiókat.

A médiatörvénnyel kapcsolatos kérdések közül kettőt szeretnék felvetni. Az egyik: miért ragaszkodnak a Fidesz vezetői és elkötelezett hívei az új médiatörvényhez? A másik: miért ragaszkodik a demokratikus közvélemény a magyar médiatörvény felülvizsgálatához, a demokráciát korlátozó részek törléséhez? Orbán Viktorék azért ragaszkodnak a médiatörvényükhöz, mert nagyon jól tudják, hogy a sajtó társadalomra gyakorolt hatását tekintve esetenként nagyobb hatalmat jelent, mint a törvényhozó – Országgyűlés, végrehajtó – kormány és a bírói hatalom együttvéve. Ezt nagyon látványosan példázza az előző választási ciklusban Gyurcsány megbuktatása, amelyben oroszlánrészt vállalt az egyre inkább jobbra tolódó média. Az új törvénynek a fideszesek azt a szerepet szánták, hogy akadályozza meg, hogy a média a hatalom féke, ellensúlya lehessen; hogy a társadalom a média segítségével betekinthessen a regnáló hatalom játszmáinak színfalai mögé. A Fidesz-vezérkar és követői nem ismerik a visszalépés fogalmát. Végül, de nem utolsósorban a médiatörvény visszavonásából presztízskérdést csinálnak, fenn akarják tartani a tévedhetetlenség, a csalhatatlanság látszatát. Fel sem merül bennük az, hogy az önmagukat tévedhetetlennek, csalhatatlannak tartók a történelem országútjáról előbb-utóbb mellékvágányra sodródnak.

A második kérdésre még egyszerűbb a válasz. Ha egy országban megszüntetik, vagy korlátozzák a média szabadságát, az az összes többi szabadságjog korlátozását is lehetővé teszi. Ez a magyarázata az új médiatörvény ellen indult, szűnni nem akaró támadásoknak.

Juhász János Budapest