Az események nem igazolják ezeket a feltételezéseket, óhajokat, sőt. Nap mint nap újabb külföldi és hazai tiltakozásoknak lehetünk tanúi. Ezek sorában talán a legjelentősebb Neelie Kroesnak, az Európai Bizottság médiáért felelős alelnökének Navracsics Tibor miniszterelnök-helyetteshez írt levele, amelyben a médiatörvényünkkel kapcsolatos, az addig már feltárt jelentős tartalmi kifogások kerültek felsorolásra.

Elgondolkodtató dolog, hogy a levelet a kormány képviselői nem bocsátották nyilvánosság elé. Hogy ezzel mi volt a céljuk, csak tippelni lehet: nem akarták beismerni, hogy a levél lényegi kifogásokat tartalmaz, mellettük a technikai problémák csak kiegészítő szerepet töltenek be? Meg akarták akadályozni, hogy a sajtószabadságért küzdők újabb muníciókhoz jussanak? Úgy gondolták, hogy ha a levél tartalma nem válik ismertté, csökkenthetik a médiatörvény módosításáért küzdők harci lendületét? Vagy csak egyszerűen a médiatörvény esetleges módosításánál figyelmen kívül akarták a köznép véleményét, akaratát? A levél azonban az interneten keresztül a Népszabadság birtokába jutott, s ezután került január 25-én nyilvánosságra (Médiatörvény: komoly kifogások). S csak ennek ismeretében ígérte meg Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkár, hogy a levelet közzéteszik, de csak a kormány válaszával együtt.

A kormány képviselőinek első reakcióiból arra kell következtetnünk, hogy vagy felületesen olvasták el a szóban forgó írást, és ezért nem értették meg annak lényegét, vagy – s ez a valószínűbb – bagatellizálni akarták a felsorolt súlyos kifogásokat. Ezt akarhatja elérni Kovács Zoltán is, amikor a média szabadságáért folytatott tiltakozásokat nem szakmai, hanem csak politikai indíttatásúnak nyilvánítja. Egyben így akarja a politikától mindinkább megcsömörlött embereket a sajtószabadságért küzdőkkel szembefordítani.

Kósa Lajos Fidesz-vezető oly módon akarja bagatellizálni a levél jogos kritikai észrevételeit, hogy szerinte abban nincs semmi lényeges megállapítás, a levél írója „csupa feltételes módban” fogalmaz.

Újból kézbe vettem az újságot és az újra olvasás után arra a következtetésre jutottam, hogy Kósa Lajos iskolai tanulmányai során egyáltalán nem fektetett kellő figyelmet a nyelvtani alapfogalmak elsajátítására, s ebből adódhat, hogy a kijelentő módot összekeveri a feltételes móddal. A levélben ugyan találunk egy-két példát az utóbbi használatára is, de a törvénynyel kapcsolatban észlelt problémák nem feltételes, hanem kijelentő módban fogalmazódnak meg.

J. Tóth Dezső Budapest