Rendkívüli módon csodálkozom, hogy a Népszabadságban egy ilyen hangvételű cikk megjelenhetett. Nem értettem, nem értek és valószínűleg soha nem is fogok egyetérteni az önök lapjának irányvonalával, azonban mégis igenis színvonalasnak tartottam, és mindennap elolvastam – egészen eddig. Ez a cikk azonban már minden határon túlment, úgyhogy ezentúl lemondok a lapról.

Önmagában ennek a cikknek a megjelenése egyértelműen megcáfolja azt az önök lapjának január 3-i számában a címoldalon megjelentetett hírt, miszerint ma Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. Hiszen ha bátran lehet politikai ragadozóknak nevezni a demokratikusan megválasztott kormánytöbbséget, Hitlerhez hasonlítani a kormányfőt, aljas módon lecsőcselékezni, tudatlan taplónak beállítani, sértegetni a több millió jobboldali szavazópolgárt, gyilkolási szándékkal vádolni a jelenlegi hatalmat, akkor mégiscsak sajtószabadság van. Nem tudom persze, hogy kell-e nekünk ilyen sajtószabadság!

A cikk egészét nem érdemes kommentálni, mert egy bizonyos erkölcsi-etikaiszellemi szint alá menni nem érdemes, mert az ember saját maga is besározódik. Mégis azt javaslom Ungváry Rudolf „írónak”, hogy próbálja meg kicsit mélyebben tanulmányozni a Hitler hatalomra jutása utáni eseményeket. Segítek: felhatalmazási törvény; politikai pártok és szakszervezetek betiltása, tagjaik nagy részének letartóztatása, bántalmazása, meggyilkolása; az utcai terror fokozása; saját elvbarátaik egy részének likvidálása (SA, Ernst Röhm), totális diktatúra kiépítése stb. Ha ezután az elmélyült ismeretszerzés után is azt írja és gondolja, hogy a Fidesz és a kormányfő ma ugyanezt teszi hazánkban, akkor tényleg pszichiátriai segítségre van szüksége, ugyanakkor senki nem vonhatja kétségbe, hogy bírálható kell legyen a mindenkori politikai hatalom. Azt üzenném még Ungváry Rudolfnak, hogy én még ezután a cikke után sem kérdőjelezem meg az ő magyarságát, tehát remélem, hogy nem az én k...anyámat szidta a Vértanúk terén.

Nem hinném, hogy levelemre bármilyen válasz érkezne, pláne nem gondolom, hogy újságjukban megjenne, hiszen önöknek nem sokat számíthat egy jobboldali érzelmű olvasójuk elvesztése.

Tisztelettel volt olvasójuk:

Dr. Barcza Zsolt

A legkevésbé sem azonosítottam Orbán Viktort Hitlerrel, és azt sem írtam, hogy totalitárius diktatúra fenyeget. Éppenséggel azt írtam: „a magyar nemzetet sem az a veszély fenyegeti, hogy többsége áldozatul esnék szélsőjobboldali törekvéseknek (a szélsőbaloldaliakról nem beszélve). … Ami ma fenyeget, nehezebben átlátható: a látszatjogállam, az illiberális demokrácia.” Különös, hogy önnek nincs felháborodott szava arról, hogy kormányának vezetője nevez engem idegenszerűnek, zár ki a hazából, beszél pártállami centrális erőtérről, s benne a saját erejéről, mely „a maga természetességében képviseli a nemzeti érdeket”. Ez a borzalom önt nem zavarja, és azzal takaródzik, hogy ön személy szerint nem vonja kétségbe a magyarságomat. Én se önről írtam, hogy meg akarja valósítani a centrális politikai erőteret.

Ungváry Rudolf

Marabu rajza