Azt írja Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban (január 21.), hogy a brüsszeli St. Catherine téren álló katolikus templomot „elhagyták hívei – s ma mint nyilvános vizelde üzemel”. Bayer egyéb állításaival most nem kívánok vitatkozni, de ez a kijelentése különösképp meglepett. Brüsszelben élő katolikusként egyetlen templomot sem ismerek, amit „nyilvános vizeldévé” alakítottak volna. Igaz, hogy itt a katolikus templomokban nem folyik politikai agitáció, de a liturgia a római szertartásrendet követi, s abban nyilvános vizelés nem szerepel. A St. Catherine-templomban hétköznaponként délelőtt 9-kor, vasárnap pedig – legközelebb most, január 30-án –délelőtt tízkor kezdődik a szentmise. Hétköznap a hívek francia és holland nyelvű mise között választhatnak, az utóbbiakat hétfőn és pénteken tartják. Vasárnap csak franciául miséznek. A helyi katolikus egyház szép gesztusaként az egyik kápolnát a román ortodox egyház hívei használják. De én a keresztény ökumenét sem nevezném nyilvános vizelésnek. Érthetetlen és felfoghatatlan számomra, hogy Bayer Zsolt milyen célból gúnyolja a Brüsszelben élő keresztényeket.

Hegyi Gyula Brüsszel

A Népszabadság utazási melléklete január 6-i számában megjelent Lovardán a világ szeme című cikkben azt olvasom, hogy a gödöllői Grassalkovich-kastélyt a kiegyezéskor a magyar állam megvásárolta, és koronázási ajándékként állandó használatra felajánlotta Ferenc József császárnak és feleségének, Erzsébetnek. Nem helyes sem ebben az esetben, sem más magyar vonatkozású cikkekben Ferenc Józsefet császárnak titulálni. Ő ugyanis nem osztrák császári, hanem – közjogi tekintetben újdonsült – magyar királyi minőségében kapta a kastélyt. A magyar állam nem Ausztria császárának, hanem Magyarország királyának adott ajándékot annak koronázása alkalmából.

Dr. Del Medico Imre Budapest