Az Unió Megújuló Energia Direktívája szerint az EU-ban 2020-ra a teljes energiafogyasztás 20 százalékának megújuló energiaforrásokból kell származnia. Magyarország 13 százalékot vállalt – ezzel és a mostani 3 százalék körüli zöldenergia-hányaddal egyaránt a sereghajtók közé tartozunk. A Fidesz a választási kampányban erőteljes gyorsítást ígért: munkahelyteremtő és gazdaságélénkítő zöldenergia-beruházásokat, százezer energiatakarékos otthont, az agrártermelőket helyzetbe hozó biomassza-kánaánt.

A szándék vélhetően őszinte volt, a megvalósítás elakadt a lobbiérdekek útvesztőjében. Aki az elfogadott 2011-es költségvetésből, vagy az Új Széchenyi Tervből bármilyen energiapolitikai fordulatot, netán a fenntarthatóság irányába mutató reformot ki tud olvasni, azt parafenoménként mutogathatnák a tévében – de egyelőre a kormánypártok közvetlen környezetében sem akadt ilyen médium.

Maga a probléma a PR-buktánál súlyosabb: a kormánynak egyelőre nemhogy új, de semmilyen energiapolitikája nincs. A kormányváltás után meghosszabbították a kiemelt tarifájú Kötelező Átvételi Rendszer (KÁT) érvényességét, hogy a távhőszolgáltatók el ne essenek e burkolt állami támogatástól. Kósa Lajos javaslatot nyújtott be a parlamentnek, amely évekre prolongálná a távhősök privilégiumait – egyúttal azt is, hogy a kedvezmény, szemben a jogalkotók eredeti szándékával, ne jusson el az igazi címzetthez, a megújulóenergia-iparhoz. Egy másik Fidesz-ikon, Lázár János ezzel ellentétes törvényjavaslattal élt: eszerint a távhőszolgáltatókat és a fatüzelésű erőműveket ki kell zárni a KÁT-ból.

Közben titokban, mindenfajta egyeztetés nélkül készül a 2030-ig szóló energiastratégia. Ez egyszerre számol a megújulók szerepének erősödésével – amiről az idevágó direktíva kapcsán gyakorlatilag önként lemondtunk, kőbe vésve a lemaradásunkat – és az atomenergia térnyerésével, ami kizárja a megújuló energiaforrások előtérbe kerülését. Ezzel talán a paksi bővítésről szóló, egyébként törvényben előírt vitát is meg tudja spórolni a kormány. Így mi lehetünk az egyetlen ország Európában, ahol társadalmi mérlegelés nélkül, egypárti döntéssel határoznak az atomerőművek jövőjéről.