A belügyminiszterhez címzett, a prostitúció elleni fellépést firtató fontos levelére olyan arrogáns, macsó választ kapott Pintér Sándortól, vagy nevében a minisztériumtól, amilyen arrogáns és macsó stílusban erről a kérdésről Magyarországon beszélni egyáltalán nem számít kínosnak és megvetendőnek. Sőt. Pintér levelében ugyanazok az ezerszer megcáfolt összekacsintós, nőellenes közhelyek jelennek meg a „szabadon választott” foglalkozásról, mint amelyeket – egymás közt, félre – gyakran ismételgetnek még az emberi jogi megközelítésre érzékeny liberális körökben is.

A prostitúció kapcsán még az emberi jogokat fontosnak tartó kisebbségnek is csak kisebbsége gondolja, hogy ezek a lányok szükségszerűen áldozatok, akiket a nyomor és mindenféle bűncselekmények elkövetői kényszerítenek az utcára, és nem a jó kedv (lásd: örömlány), a ledérség (lásd: éjszakai pillangó), a haszonlesés, de legkevésbé az önkéntesség.

A bordélyházak mellett érvelők éppen az önkéntesen vállalt hivatás feltételezéséből indulnak ki: ha két felnőtt egyetért azzal, hogy az egyik fizessen a szexért, a másik meg pénzért szolgáltassa azt, akkor ez szokványos csereügylet, amelybe harmadik félnek beleszólása nincs. (Legfeljebb „fogyasztóvédelmi” alapon, amely persze mindig a férfit védi, hiszen ő a fogyasztó: lásd az AB által nemrég megszüntetett, értelmetlen, csupán a vegzálásra lehetőséget adó egészségügyi papírok előírását.) Amszterdam példája azonban azt bizonyítja, hogy ez illúzió. A szabad akaratra épített bordélyházakat odahurcolt és félelemben tartott kelet-európai lányok népesítik be.

Van azonban egy pont, amelyben nagyobb konszenzus érhető el. „Ha két felnőtt egyetért …” – hangzik az önkéntességben hívők érve, amiből az következik, hogy legalább a fiatalkorúak prostitúcióját nekik is máshogyan kell megítélniük. Ahogy Ékes Ilona fogalmaz: „fiatalkorúak esetén fogalmilag nem beszélhetünk önként választott tevékenységről, legtöbbször fenyegetés, kényszer és erőszak hatására kerülnek az utcára fiatal lányok”. És ezzel áll szemben a belügyminiszter véleménye, miszerint a fiatalkorú prostituáltak nem fenyegetés és kényszer alatt, hanem „szinte kizárólag saját akaratukból folytatják e tevékenységet”.

Magyarországon kétféle jogszabály létezik a tárgyban: a nemzetközi egyezmények (a legutóbbit, az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény Fakultatív Jegyzőkönyvét 2009-ben ratifikálta a parlament), amelyek az áldozatot védik, és szigorú fellépést írnak elő a fiatalkorúak prostitúciójával szemben, igaz, a végrehajtásuk érdekében nem történik semmi, illetve azok, amelyek éppen ellenkezőleg, az áldozatok elleni fellépést teszik lehetővé. Ezeket viszont végre is hajtják.

Ilyen például a szabálysértési törvény módosítása, minek következtében, ha tiltott helyen kínálja fel szolgáltatásait – alig-alig lehet máshol –, szabálysértőként a 18 éven aluli lány is elzárható. Az őket használó férfiak ellen nem indul eljárás, miközben – fiatalkorú lányokról lévén szó – ők nem szabálysértést, hanem bűncselekményt követnek el. Rájuk egy szava sincs a belügyminiszternek.