Fölösleges felsorolni, mi okozhatott ekkora kiábrándulást, de az eredmény már csak azért is sokat mondó, mert a képviselő-testületben megmaradt az átütő Fidesz-fölény.

Van ilyen. Lehet, hogy a volt polgármester jót akart – rosszul. Történeteit hallva ő az a típus, aki ringben érzi magát akkor is, ha szaunában ül, mert mindkettőben izzad. Tervei nagyszabásúak voltak, ám aki bizonyos korlátokra figyelmeztette, azonnal ellenséggé vált, ha pedig momentán nem lelt ilyet, kreált magának, hogy kiélhesse harciasságát. Többször úgy tűnt, hogy pártbéli felettesei elengedik a kezét, de nem. Állítólag azért tartanak ki mellette, mert orbáni a minta: ismeretlen számára a vesztes csörte.

Pedig ősszel vereséget szenvedett, mégpedig alaposat. Ismét hagyjuk a részleteket, sőt, akár tételezzük fel azt is, hogy ami történt vele, nem volt egészen igazságos, összeférhetetlen habitusa okozta végzetét, holott várost fejlesztő teljesítménye elismerést érdemel. Valószínűleg az értékelést elhamarkodottnak ítélnék a helybéliek, de messze Esztergomtól maradjunk ennyiben. Az önkormányzati választásoknál másutt is sok furcsa helyzet adódott – a nyolc évig kormányzó pártok büntetését kellett viselniük például azoknak a színeikben induló helyi vezetőknek, akik a maguk posztján állták ugyan a sarat, de mégis fröccsent rájuk az országosból elég. Nem lamentáltak, félreálltak.

Az esztergomiak „hűek vagyunk a Fideszhez, de nem szeretjük az eddigi polgármestert” választási üzenete azonban teljesen másról szól. Mégis, a közbizalmat kapott Fidesz-frakció a háborús állapotok miatt közbizalmat elvesztő emberével az élen háborúzik tovább: minden eszközzel igyekszik ellehetetleníteni utódját, s móresre tanítja Esztergomot. Lehet együttműködésről, a közjó szem előtt tartásáról dagályos mondatokat fogalmazni, a konkrétumok ismeretében azonban hamisan cseng a szózat, s még falsabb lesz, ha kórus zengi.

Mi lehet ebben jó Esztergomnak? – hangzik az első laikus kérdés, majd a második: egy már-már teljhatalommal bíró párt hogyan mehet bele ebbe a meddő iszapbirkózásba, ha egyébként unos-untalan megsértődik azon, amikor kritikusai hasonló esetekből indulnak ki a törvénykezési gyakorlat kapcsán? Remélhet politikai hozadékot bárki is abból, ha a megbénított esztergomi polgármester, mert nem tehet mást, föloszlatja a képviselő-testületet? Tényleg kamatozik az a verzió, amely legközelebb egy fideszest ültet a bársonyszékbe, mert a helyi polgár a békére meg egy működő lakóhelyre szavaz? És ha kényszerűségből talán most így fog tenni, mit tesz legközelebb?

A kormány, a párt országos vezetése nyilván csak követi az eseményeket, lélegzet-visszafojtva figyel, be nem avatkozik, hiszen tiszteletben tartja az önkormányzatiság eszméjét. Ahogy szokta. Bízik a város lakóiban, hogy összefogva megtalálják a helyes megoldást. Mert Esztergom nem lehet ellenzékben.