Sajnos, elakadtam az 5. paragrafus második mondatánál: „E törvényben foglaltakat a demokratikus közvélemény érdekének figyelembevételével kell értelmezni.” Fogalmam sincs, mi a „demokratikus közvélemény érdeke”. E mondattal alapvetően az a gondom, hogy egy véleménynek nincs érdeke. Érdeke a véleményt kialakító személynek van.

A fenti mondat a törvény egyik leglényegesebb része, ezért megkértem néhány illetékest, pl. Rogán Antalt, a törvényjavaslat egyik benyújtóját, és Szalai Annanáriát, a törvény alkalmazóját, hogy tájékoztassanak arról, hogy mi a „demokratikus közvélemény érdeke”. Eddig még nem válaszoltak. Arra is kíváncsi voltam, hogy a törvény alkotói milyen értelemben használják a „közvélemény” kifejezést, és rákerestem erre a szóra a törvényben. Sajnos nem lettem okosabb, viszont a 38. paragrafus (1) bekezdésében megtudtam, hogy a demokratikus közvélemény tájékoztatását nem szolgáló, bűnügyi tematikájú híranyag vagy tudósítás a hírműsorszám időtartamának húsz százalékánál éves átlagban nem lehet hosszabb terjedelmű. El nem tudom képzelni, hogyan lehet egy véleményt tájékoztatni!

Mivel a parlamenti választások megnyerése óta a Fidesz szinte minden egyes intézkedésénél a mögötte álló többség akaratára hivatkozik, valószínűnek tartom, hogy a Fidesz nyilatkozói a „demokratikus közvélemény” kifejezésen a parlamenti választásokon pártjukra szavazók többségét értik. Ha ez így van, akkor máris érthetővé válik mindkét „demokratikus közvélemény”, ugyanis a Fidesz választóinak vannak érdekei, és tájékoztatni is lehet őket.

A „demokratikus közvélemény” ilyen értelmezése azonban felveti annak a lehetőségét, hogy a Fidesz a hajdani görög demokráciát, azaz a szabadok (értsd: Fideszszavazók) közvetlen többségi döntésén alapuló államformát igyekszik megvalósítani Magyarországon.

Nagy Zoltán Budapest