A KKB-t még az első Fidesz-kormány hozta létre 2000-ben a drogstratégia elfogadásával párhuzamosan, hogy összehangolja a kábítószerügyben illetékes központi közigazgatási szervek tevékenységét. Bár az azóta eltelt 10 évben a KKB jelentősége és presztízse folyamatosan csökkent, akárcsak a kábítószerügyi koordinációé, úgy általában a kormányzati adminisztráción belül, a bizottság végig a kormány legmagasabb szintű döntéselőkészítő és tanácsadó szerveként működött. Eddig. Ha azonban a kormány csupán közli a bizottsággal a döntéseit, akkor az egész bizottságosdinak semmi értelme.

Továbbá, a kormány szavahihetősége is megkérdőjeleződött a civil tagok számára. A KKB négy szavazati joggal rendelkező nem kormányzati tagját 2007 óta a civilek jelölik ki maguk közül. Az ő jelölésükre és titkos szavazással való kiválasztásukra a szakterületen dolgozó valamennyi nem kormányzati szervezet meghívót kapott – világi és egyházi fenntartásúak egyaránt, tűcsere-szolgáltatók éppúgy, mint a szcientológusok által alapított Drogmentes Maraton. A megválasztott négy tag a négy nagy ágazati ernyőszervezet képviseletében válhatott a KKB tagjává: a prevenciós, a rehabilitációs, a terápiás és az ártalomcsökkentő szervezetek egyaránt képviselve voltak, tehát nem önkényesen, hanem igen nagy reprezentativitással és legitimitással léphettek fel a szakma nevében. Kérdésünkre a KKB októberi ülésén Téglásy még megerősítette a kormány elkötelezettségét, hogy az eddigi drogkoordinátorral az eddigi drogstratégiát fogja végrehajtani. Azután ezzel teljesen ellentétes döntést hozott anélkül, hogy megkérdezte volna a szakma és a civil társadalom véleményét. Később Téglásy a saját hitelességét tovább rombolta azzal a MTI-nyilatkozatával, miszerint, amit októberben mondott a drogkoordinátorról, akkor még megfelelt a valóságnak... Hasonlóképp ostoba játszadozás a szavakkal, hogy Téglásy szerint a kormány nem vonja vissza a drogstratégiát, csupán újat alakít ki. Ez pont olyan, mintha Téglásy úr azt mondaná a nejének, hogy nem válok el tőled, drágám, csak új nőt veszek feleségül.

A NEFMI-nek a szakma tiltakozására válaszként kiadott sajtóközleménye csak tovább mélyítette a szakadékot nemcsak a kormány és a civil társadalom, de a kormány és a valóság között is. A közlemény szerint „az eddig folytatott drogstratégia csődöt mondott”, mivel „a hangsúlyt a drogliberalizációra és az ártalomcsökkentésre helyezte”, és „ez a politika kedvezett a drogliberalizáció mellett elkötelezett holdudvarnak, egy szűk megélhetési lobbynak és közvetetten azoknak is, akik hasznot húztak a nem tiltott, de egészségre ártalmas szerek, sok esetben kábítószerek forgalmazásából”. Ez a közlemény a becsületsértés határát súrolja, abszurd és súlyos vádakkal illet tisztességben megőszült pszichiátereket és egyéb addiktológus szakembereket, akik egész életüket a szenvedélyekkel összefüggő problémák kezelésére tették fel.

Ezen felül a kormány – önmagát gyalázza, tudniillik „az eddig folytatott drogstratégia” nem az, amit a parlament 2009 decemberében megszavazott, s aminek az érdemi végrehajtása (cselekvési terv híján) még meg sem kezdődött, hanem a Fidesz-kormány által 2000-ben az Országgyűlés elé terjesztett nemzeti drogstratégia. Bravúrosan ostoba húzásnak kell tekintenünk, amikor egy kormány kommunikációja annyira félrecsúszik, hogy a saját reputációját kezdi el pusztítani. Az Orbán-kormány 2000-ben a drogliberalizáció stratégiáját fogadta volna el? Annak a drogstratégiának a kidolgozása körül egyébként ugyanaz a Topolánszky Ákos (akkor helyettes államtitkár, most a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettese, református lelkész) bábáskodott, aki a 2009-ben elfogadott drogstratégia előkészítésében is oroszlánrészt vállalt. Vajon ő is vállalhatatlanná vált a kormány számára?

Téglásy úr az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a 2009-es drogstratégia kialakításakor „az előző kormányzat által folytatott széles körű társadalmi egyeztetés csak a KKB-ban folyt, amelyben csak néhány civil szervezet képviseltette magát, így számos véleményt nem vettek figyelembe”. Ez az állítás nemcsak azért hamis, mert a KKB civil tagjai az őket delegáló szervezeteken keresztül a szakma egészével álltak állandó kapcsolatban, hanem azért is, mivel a társadalmi egyeztetés nem kizárólag a KKB-ban folyt. A drogstratégia tervezetének megvitatására az akkori szociális tárca 2009. április elsején Dobogókőn szakmai vitafórumot tartott, amelyre a drogterületen dolgozó valamennyi hazai szervezet meghívót kapott – és az összegyűlt társaság egyáltalán nem volt azonos véleményen bizonyos kérdésekben. Emlékszem, milyen nagy viták folytak például arról, hogy az ártalomcsökkentés önálló pillérként kerüljön a drogstratégiába, vagy a kezeléssel együtt, közös pillérben. Az én véleményem került kisebbségbe, és az ártalomcsökkentés nem vált önálló pillérré, a stratégiában pedig nem vált uralkodó elemmé, sem strukturálisan, sem a rá szentelt szövegmennyiséget tekintve. Egyáltalán nem igaz tehát, hogy a drogstratégia aránytalanul nagy szerepet szentelt az ártalomcsökkentésnek és túl keveset például az elsődleges megelőzésnek.

A drogstratégia tervezetét a parlament kábítószerügyi eseti bizottsága is megvitatta, ott a Fidesz képviselője és szakértője részletesen kifejtette a véleményét, végigrágtuk magunkat az egész szövegen, melylyel kapcsolatban állást foglalt az Addiktológiai Szakkolégium mellett az összes jelentős szakmai szervezet és intézmény, s a véleményezésére egy rendkívül tekintélyes nemzetközi tanácsadó testületet is kialakítottak. Ebben olyan nevek szerepeltek, mint például Peter Reuter amerikai professzor, aki az Európai Bizottság megbízásából 2009-ben a globális kábítószer-politika elemzését vezette, vagy Wolfgang Götz, az Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Megfigyelő Központ (EMCDDA) igazgatója. Ami pedig a laikus közvéleményt illeti: a drogstrategia. hu oldalon nyilvános online konzultáció keretében bárki beküldhette és elmondhatta a véleményét. A minisztériumhoz a legkülönfélébb, a teljes legalizációtól a totális szigorig terjedő állásfoglalások érkeztek, és bár az egymást kizáró javaslatok közül természetesen sokat elvetettek, de nem igaz, hogy ezek a vélemények nem lettek figyelembe véve. Bár menet közben sokan sokféleképpen kritizáltuk a szövegtervezeteket vagy éppen a konzultációs folyamat némely fonákságát, kétség sem merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy a végül kialakított és a parlament által jóváhagyott szöveg szakmai konszenzust tükrözött.

A kormány a mostani döntéseivel nem a drogliberalizációnak, nem is a 2009-ben elfogadott drogstratégiának üzent hadat, hanem annak a nemzeti drogpoltikának, amelynek az alapjait 2000-ben az első Orbán-kormány rakta le, és amely, bár sokat változott az elmúlt 10 évben, alapvetően a szakmával és civil társadalommal való együttműködésben látta a drogpolitika kulcsát. Ennek most vége, a szakemberek pedig attól tartanak, hogy ennek az árát hamarosan nemcsak pénzben, hanem emberi életekben is kénytelen lesz megfizetni a társadalom.

Sárosi Péter Társaság a Szabadságjogokért

– Látod, mondtam, hogy a nagyobb pálinkafőzőt vegyük meg, emögött jól el tudunk bújni, ha egy kis füvet akarunk szívni!