Melyik szakma? Mert a brit turfé biztosan nem! E címet ők a századforduló előtti évtizedekből Lester Piggottnak vagy a közelmúlt fényes csillagának, a ma is versenyző Frankie Dettorinak adják, s még e döntésükhöz is mellőzniük kell a hajdani nagyokat, akiket talán már csak hírből ismernek a mai szakírók is. Tony – vagy ahogy a versenyprogramokban szerepel a neve – A P McCoy valóban káprázatos képességű lovas, de csak a sövények között, azaz gát-, akadály- és cross-country-versenyeken. Ami pedig az úgynevezett „bajnoki”, vagyis sampion címét illeti: nem rendeznek érte egyetlen döntő futamot sem, mint a szerző véli, hanem azé a cím, aki az idényben a legtöbb versenyt nyeri. Nincs hozzá köze az áprilisi világhírű akadályversenynek, a Grand Nationalnek, hiszen megnyerése éppúgy csak eggyel növeli a sampionátushoz számításba jövő győzelmek számát, mintha egy alig pár ezer font díjazású kis hendikepet nyert volna a zsoké.

„Mintha átok ült volna rajta” – jegyzi meg a cikkíró, arra utalva, hogy McCoy a nagy akadályversenyt 14-szer nem tudta megnyerni, míg végre ez év áprilisában összejött számára a régóta áhított győzelem. Lehet, hogy a lóversenyzés magyar publicistáit is hasonló átok sújtja?

Schöffer Jenő, az MTI nyugdíjas szerkesztőségvezetője