Ez egy nézőpont – Megyesi Gusztáv nézőpontja. Meg lehet érteni, és mint a szókimondó újságírás egyik – tagadhatatlanul megbecsült – tagjától ez el is várható.

A probléma az írással mégsem ez, hanem a felfogása. Magyarország – a cikk írása idején – még jogállam (bár vannak, akik ezt kétkedve fogadják, magamnak is vannak fenntartásaim). Ebben a jogállamban a törvényhozás – a meglevő kiskapukat kétségtelenül kihasználva és visszaélve erőfölényével – alkotott egy törvényt. A törvény legitimitását nem a közvélemény és az azt ellenzők határozzák meg, hanem az, hogy annak megszületése –bármily bornírt is – legitim körülmények között történt. A szabadon választott magyar Országgyűlés szavazta meg. (Az egy másik kérdés, hogy erről az ellenzéknek mi a véleménye.) Ez ellen a törvény ellen lehet tiltakozni, lehet követelni a viszszavonását. Egyet nem lehet tenni: nem létezőnek tekinteni. Mert igenis van. Január elsejétől érvényes. Sőt médiahatóságostul az.

Ezt a médiaszabályozást többen, több helyről támadták és támadják. Támadják szerkezetét és hatáskörét illetően, támadják, mert ellene megy a szólás- és véleményszabadságnak.

A támadásokra a kormányzat azt szajkózza, hogy annak minden egyes része szerepel valamely uniós ország jogszabályai között, tehát nem ellentétes az uniós jogokkal. Csak azt felejtik el, hogy az egész, az nem azonos a részek összességével. Sokkal komplexebb, így ez egyenként kevéssé szigorú előírások egymás mellett szoros körré forrnak össze, amely egyértelműen fojtogatja a médiumokat.

Az pedig, hogy ez a törvény mélyen antidemokratikus – ami egyébként a leírt szavakból és paragrafusokból egyértelműen nem derül ki –, azt az alkalmazása bizonyíthatja. Erre szolgált Andrassew Iván kísérlete is.

Demokráciákban, ha alkotnak egy törvényt, azt általában be szokták tartani.

Ez a demokrácia egyik alapja. Ha a törvényről – alkalmazása során – kiderül, hogy nem jó, mert betarthatatlan vagy olyan politikai eszközként lehet alkalmazni, amely korlátozza a demokráciát, akkor ezeket a törvényeket meg szokták változtatni. Ám ahhoz, hogy kiderüljön az alkalmazás mikéntje, ki kell próbálni.

Ezzel a próbával lehet bizonyítani, hogy a hatóság elfogulatlanul képes-e azt alkalmazni, vagy a törvény és a hatóság maga is egy meghatározott politikai célt szolgál.

Erre tett kísérletet a Zöld Baloldal ügyvezető elnöke. Lehet, hogy az időzítés nem volt szerencsés, ám az sem szerencsés, hogy ma a magyar sajtóban olyan nyelvezetű és tartalmú írások jelenhetnek meg, mint ami ellen a feljelentés szólt. Ez a feljelentés tehát kísérlet arra, hogy bizonyítsa a törvény – és a hatóság – elfogultságát. A kísérlet nem sikerült. Van ilyen.

De a kísérletezők nem mindig hülyék.

Haris T. Csaba MÚOSZ-tag