Parlamenti jelentéstevőként élénken emlékszem, annak idején hatalmas lelkesedés fogadta az ötletet, hogy adjunk a tagállamok kezébe az európai növekedés motorját jelentő kkv-kat tehermentesítő eszközöket. Tudjuk, az európai vállalkozások 99 százaléka kkv, amelyek a magánszektorban dolgozók közel kétharmadának, 65 millió embernek biztosítanak megélhetést. Azt is tudjuk, hogy a válságot követően az új munkahelyek négyötöde keletkezett a kkv-k körében, a gazdaság újraélénkítéséhez Európának tehát több olyan emberre van szüksége, aki hajlandó vállalkozást indítani. A képlet egyszerű: úgy kell alakítani a gazdasági és jogi környezetet, hogy ösztönözzük a vállalkozások beindítását.

A „Gondolkozz először kicsiben!” elve köré épülő törvénycsomag tíz igen egyszerű elvet fogalmazott meg, melyek mind az európai, mind a nemzeti törvényhozás kezét megkötik a jövőben. Ilyen elv például, hogy új szabályok kidolgozása során alkalmazzák a „kkv-tesztet”, azaz minden új jogszabályt vessenek alá költséghaszon elemzésnek a kisvállalkozók szempontjai alapján. Vagy: rendszeresen kérjék ki a szektor véleményét a jogi szabályozás egyszerűsítése érdekében. Továbbá: könynyítsék a (gyakran családi) kisvállalkozások pénzhez, hitelhez, támogatáshoz jutását. Legalább negyedével csökkentsék a vállalkozók – 123,8 milliárd euróra, azaz az euró pai GDP 3,5 százalékára tehető –adminisztratív terheit, könnyítsék meg a csőd utáni újrakezdést, egyszerűsítsék a hivatali ügyintézést.

Látjuk tehát, a csomag egyszerű, és a megvalósítást követő első évben a bizottság által elvégzett hatásvizsgálat során érkeztek is kedvező jelzések. Magyarországot például három, a Bajnai-kormány idején végrehajtott reform, a közbeszerzési törvény módosítása, az adminisztratív határidők csökkentése és a hitelgaranciák könnyítése okán emelték ki. De számos jó gyakorlatról értesültünk Európa-szerte. Ilyen például az a belga „az állam csak egyszer csönget” szabály, melynek értelmében a vállalkozó megtagadhatja az információszolgáltatást, ha a kért adatot már egy másik államigazgatási szervnek megadta. Ez a szabály az állami informatikai rendszer egyszerűsödéséhez vezetett, az adófizetőknek is kedvezve ezzel.

Azt is láttuk azonban, hogy a megkérdezett kamarák szerint a kormányok 90 százaléka ugyan bevezetett pénzügyi könnyítő intézkedéseket, ám az információk hiánya, vagy a kicsik sajátosságainak figyelmen kívül hagyása miatt ezek hatástalanok maradtak. A tagállamok kétötöde nem lépett fel a 450 ezer munkahelyet veszélyeztető, 25 milliárd eurós bevételkiesést jelentő késedelmes kifizetések ellen, míg a bevezetett intézkedések – kényszerítő eszközök híján – gyakran hatástalanok maradtak. És talán a legfontosabb: a tagállamok felében máig nem alkalmazzák a kkv-tesztet a jogalkotásban, s ahol igen, ott is az érintettek bevonása nélkül.

Az európai kormányok felelőssége, hogy kkv-ik milyen mértékben tudják kihasználni az unió legnagyobb értéke, az egységes belső piac előnyeit. Mert lássuk be, a GDP nagyjából egy százalékából öszszeálló uniós büdzsé csak a mézesmadzag, a „nagy Európa-projekt” veleje az 500 milliós belső piac, melynek előnyeit vásárlóként nap mint nap, vállalkozóként viszont még alig érezzük. Az uniós tagállamok tétovázása tehát érthetetlen, hiszen többet tudnának segíteni saját vállalkozóikon a törvénycsomag maradéktalan bevezetésével, mintha a protekcionizmus szorgalmazásával próbálnának réseket találni a közösségi versenyjogon (magyarán: kijátszani azt).

Természetesen bármeddig elmehetünk a bürokrácia csökkentésében, a jogszabályok egyszerűsítésében, ha az adófizetők pénzéből jelentős tőkeinjekciókkal megmentett pénzintézetek ülnek a pénzükön, s nem hiteleznek a vállalkozóknak. Szűkíteni kell az Európai Befektetési Bank által biztosított 30 milliárd eurós keret és a kereskedelmi bankok által ténylegesen kihelyezett hitelek közötti széles szakadékot, de ehhez több kockázatot kellene vállalniuk a bankároknak.

A kkv-k motiválása nélkül az is elképzelhetetlen, hogy Európa felzárkózzon a világ innovatív régióihoz. „Amikor a versenytársak olcsóbbak, nekünk okosabbnak kell lennünk” – fogalmazott Barroso bizottsági elnök igen pontosan. Európa az USA-tól és a meghatározó ázsiai piacoktól K+F-fejlesztések terén mélységesen le van maradva. Míg Kína vagy India évente közel tízszázalékos fejlődést képes produkálni, Európa alig éri el az egy százalékot. Nem hiába tette meg a bizottság az Európa 2020 néven bemutatott növekedési stratégia alapjául az innováció haladéktalan támogatását, de egyelőre nem látni a fényt az alagút végén. Kutatókkal beszélve, mintha a vállalkozókat hallgatnám: forráshiányról, töménytelen adminisztrációról, bonyolult és drága szabadalmi jogról számolnak be, és mindez az eredményesség rovására megy.

Árulkodó, hogy az EU budapesti székhelyű kutatási csúcsintézménye, az EIT három nagy innovációs klasztert hozott létre az elmúlt időszakban, mindhármat túlnyomórészt nagyvállalatokkal, a kkv-k szinte teljes mellőzésével. Az EU intézményrendszere ugyanis elvszerűen semleges az üzletméretre nézve, éppen ezért a kicsik nem férnek hozzá a közös infrastruktúrához, nem tudnak labdába rúgni az európai nagyprojektekben. Egyre erősebbek azok a hangok Brüsszelben, hogy szakítanunk kell ezzel a szemlélettel, mert viharba kormányozzuk a kkv-k hajóját. Új uniós intézményrendszerre, forráselosztási módszerekre van szükség, amelyekhez a kisvállalkozók legalább olyan mértékben férnek hozzá, mint amekkora a hozzájárulásuk az európai gazdasághoz. Azaz: egyenlő hozzáférés helyett arányos hozzáférést kell biztosítanunk mindenkinek.

A probléma európai léptékű, ne gondoljuk, hogy a hazai „sufnituning” megoldások univerzális gyógyírt jelenthetnek. A magyar kormány előtt sem nyílik más út, mint pontról pontra alkalmazni a kkv-törvénycsomagot. Egyelőre azonban kevéssé láthatók a Matolcsy-minisztérium elképzelései. Jobbára a Széchenyi-terv 2.0 formájában nyújtott közvetlen támogatásokban és az előző Orbán-kormány alatt már próbaüzemben tesztelt, belső fogyasztásra alapozott növekedésben bíznak. Ez azonban kevés lesz ahhoz, hogy kihúzzák a kicsiket a kátyúból.

A szerző Európai parlamenti képviselő (MSZP)