Bayer Orgoványon

Bayer Zsolt résnyire nyitotta a szemét, és ismét elborzadt, hogy még mindig mennyi baloldali-liberálist lát maga körül. Úgy gondolta tehát, hogy mindjárt kétszer (Ugyanaz a bűz 1–2., Magyar Hírlap, január 4., 6.) belesikítja a világba e felett érzett fájdalmát. Beleokádja az arcunkba azt a felismerését, hogy párhuzam van 1920–21 és 2010–11 között.

Európa nyugati része akkor a Tanácsköztársaságot követő fehérterror Prónay Pál- és Héjjas Iván-féle szabadcsapatainak atrocitásai ellen tiltakozott, most pedig a médiatörvény kapcsán „valahonnét Angliából a „Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék, meg Cohn-Bendit meg Schiff” agitál azzal, hogy „Magyarországból bűz árad”. „S mint ma, éppúgy volt akkor is: összefogtak kommunisták, polgári radikálisok, bolsik és egyszerű köztörvényes bűnözők, meg a sajtó legalja, hogy tönkretegyék a kormányt.” Bayer bűzt szimatol, csak rossz helyen. Ez nem a tiltakozók, hanem a hatalom szaga.

Hogy ki a kommunista, polgári radikális, bolsi és köztörvényes bűnöző, azt – Göring után szabadon – Bayer mondja meg. Felindultságában el is feledkezik arról, hogy a médiatörvény ellen tiltakozók között találjuk a nyugati konzervatív sajtót és megannyi konzervatív, kereszténydemokrata politikust is.

Bayer magánügye lehetne a baloldali-liberális emberek zsigeri gyűlölete. Mint ahogy az a téveszméje is, hogy undorát azzal alapozza meg: (a teljesen mellékesen éppen zsidó) Szamuely Tibor és a Lenin-fiúk rémtetteivel igazolhatóak az orgoványi erdőben történt brutalitások. Érdekessé akkor válik mindez, amikor pártelnökének állítását, hogy „a baloldal időnként ráront nemzetére”, továbbfejleszti: „nem időnként: mindig!” Most is ez történik szerinte. Ez áll a médiatörvény elleni külhoni tiltakozás hátterében.

Mi történt akkor? A nyugati sajtóvisszhang hatására (is) 1921-re Teleki Pál és Bethlen István nyomására Horthy belátja: szabadcsapatokkal nem lehet Európa nyugati felén szalonképessé tenni a „király nélküli alkotmányos királyságot”. Ezért az imposztorok háttérbe szorítása, a Bethlen–Peyer-paktum, a kiegyezés a szociáldemokratákkal. Ezért sikerült Bethlen tízéves miniszterelnöksége alatt a konszolidáció.

A kilencven évvel ezelőtti időt és a mát Bayernál egyetlen szál köti össze: a szerző agyát elborító gyűlölet. Ez láttatja vele úgy, hogy „a kormányt” akkor és most is nemzetükre rontó „bűzlő végtermékek” áztatják el Nyugaton. Pedig „csak” arról van szó, hogy az unió soros elnökségét átvevő Magyarország olyan közösség része, amelynek értékrendszerével ellentétes az Orbán-féle autokratikus hatalomgyakorlás. Arról, hogy az unió demokráciái sokmindent lenyeltek az utóbbi hét hónapban, de a polgári szabadságjogokra – benne a sajtószabadságra – különösen kényesek, mert azok megsértése saját identitásukat kezdené ki. A szabadcsapatok ténykedését lehetett a vörösterror akciójára adott reakcióként láttatni. De a baloldali liberalizmus gyűlöletén kívül semmi oka nincs annak, amit az Orbán-kormány a parlamentáris berendezkedés ellen tett. Amit lenyelni nem hajlandó, kiköpni még nem képes az unió.

Bayer Zsolt mást is lát, amikor résnyire nyitja a szemét. Alapító Fidesz-tagkönyvét, mosolygós arcokat maga körül, amikor barátja, Orbán Viktor intésére a párt születésnapi tortáját vágják fel minden évben elégedetten: lám, érdemes volt akkor és ott...

Ezért, érdemes volt? Ezért volt érdemes?

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.