Az a nonszensz, hogy egy a recesszióból éppen csak kikeveredő világgazdaságban –a nyugati sajtó tekintélyes hányadának értékelését összegezve – kb. egy piti kültelki tolvaj módszereivel 5-6 százalékos GDP-növekedésre való keresletet lehet összeszedni, miközben a felvevőpiacaink igen óvatos becsléssel 2 és 3 százalék közé teszik a saját növekedésüket, belül nincsen jelentős költségszerkezeti reform, mert az nem menne fájdalom nélkül, a politikai kultúránk pedig szavatol az elhúzódó válságért – ez a kombináció valóban világbajnok, pontosan, ahogy a miniszterelnök büszkélkedett vele. Az arrogancia és a rendkívül veszélyes va banque mentalitás keveredését élvezhetjük a gazdasági hályogkovácsok és gátlástalan politikai kalandorok elszabadulásával.

Ez valami új. Ezzel a minősített káosszal ismét megmutattuk a világnak, hogy Magyarország nem véletlenül állt leszállópályára mintegy ötszáz éve, mert azon képes tartósan megmaradni – ott van a helye.

Valami nagyon súlyos mentalitásbeli deficit lehet ebben a társadalomban, hogy Gyurcsány után meg tudta mutatni, hogy még mindig van lejjebb.

Nagy Annamária Érd