Feketeország

Temetünk. Temetjük a sajtószabadságot, a jogállamiságot, a demokratikus intézményeinket, a jövőnket. Azt a Magyarországot, ahol az elmúlt húsz évben felnőtt generációk – a velem egykorúak és a nálunk fiatalabbak – szabadnak és függetlennek érezhették magukat. Nekünk adott volt a szabadság – a szólásé, a gyülekezésé vagy éppen a médiáé.

Fojtogató most a levegő körülöttünk, de sokan azzal nyugtatják vagy inkább áltatják magukat, hogy ez tévedés, valamit félreértünk, megint csak politikai kommunikációs küzdelem zajlik, amiben természetes, hogy az ellenérdekeltek eltúloznak mindent. Most nem erről van szó.

A hatalmon lévők tovább növelik amúgy sem jelentéktelen hatalmukat – a nép kárára. Hiszen ha az embereket jogaikban korlátozzák, nem tudják felelősségre vonni a kormányt. Ha a nép a kormányt nem tudja felelősségre vonni, akkor a kormány –nem félve a felelősségre vonástól – még több hatalmat akar, és ennek érdekében még tovább korlátozza a jogainkat, ellenőrzi életünket.

A mi demokráciánknak a rendszerváltás óta sok kihívással kellett szembenéznie. Sok kritika érte, de kétségtelenül működött. Kormányok jöttek-mentek, működött a jogállam, működtek a demokratikus intézmények. Volt Alkotmánybíróság és független igazságszolgáltatás. Tekintélye volt a köztársasági elnöknek. Volt médiaszabadság. A törvények és jogszabályok mellett éltek demokratikus normák és garanciák. Ez volt az egyik feltétele, hogy tagja lehessünk az Európai Uniónak. Annak a közösségnek, amely most egységesen emeli fel szavát a populista, antidemokratikus fordulat ellen, melyet az egyébként demokratikusan megválasztott kormány akar rákényszeríteni az országra.

Magyarország nem demokratikus jogállam többé. Ma olyan országban élünk, ahol emberek ezreit lehet indoklás nélkül elbocsátani, százezreket lehet bizonytalanságban tartani visszamenőleges hatályú törvényekkel, semmibe lehet venni amagántulajdonhoz való jogot, egyik napról a másikra ki lehet rabolni a magánnyugdíjpénztárak tagjait, be lehet dönteni a forintot felelőtlen, arrogáns kijelentésekkel, börtönbe lehet zárni 14-15 éves gyerekeket, néhány óra alatt lehet törvényeket alkotni, egyetlen éjszaka alatt korlátozni lehet a szakszervezetek sztrájkjogát. Az ellenzéki véleményeket egyetlen kézmozdulattal félre lehet söpörni, az ellenzéki képviselőkbe egyetlen elnöki csengőszóval bele lehet fojtani a szót. Ha valakit sérelem ér, nem bízhat a korrekt jogorvoslatban sem. Demokratikus intézményeink élére Fidesz-hű embereket ültettek – kétharmaddal. És lesznek, amelyekbe még csak most fogják beleültetni őket. A felsorolást kezdhetjük a köztársasági elnökkel, folytathatjuk az alkotmánybírákkal, a PSZÁF, az ÁSZ vezetőivel, de a jelek szerint nem fejezhetjük be a legfőbb ügyészszel. Itt vannak a megyei kormányhivatalok kinevezettjei, akiket a népnyelv egyszerűen csak ispánoknak hív – nem véletlenül. Magukat is ellenőrzik, saját embereik fölé ültetnek újabbakat, még megbízhatóbbakat. Ma olyan országban élünk, ahol a társadalmi egyenlőtlenségeket tovább lehet növelni igazságtalan adórendszerrel, az alul lévőket sorsukra lehet hagyni. A költségvetés feltételezésekre épül, a gazdaságpolitika nem a növekedést, a modernizációt szolgálja, hanem tovább mélyíti a válságot.

A kormányzó hatalom megfélemlítéssel, büntetéssel és rendeletekkel szájkosarat tesz a médiára, azt remélve, hogy a független véleményformálókat ezután ők formálják, mindenki beáll a sorba, és aki nem, azt ellehetetleníthetik. Azt remélik, hogy mindenki azt mondja és azt hallja majd, amit ők akarnak.

A napokban hatályba lépett médiatörvény a nemzet és a magyar demokrácia szégyene. Ez a törvény a magyar európai uniós elnökség előestéjén az egész ország tekintélyét ásta alá, és ezzel eltékozolta azt a történelmi lehetőséget, amit az elnökség jelent. A példátlan nemzetközi felháborodás nem véletlen. A demokrácia pillére a szuverén és tájékozott polgár. Ha a polgárt megfosztják a szabad és objektív tájékozódás lehetőségétől, akkor a sorsát érintő döntésekbe való beleszólás jogától fosztják meg. Ez demokráciákban elképzelhetetlen. Ez a törvény tökéletesen szimbolizálja a kormányzó hatalom gondolkodásmódját és szándékait. Azt, hogy a kormányt egyszerre mozgatja a mohóság, a gyűlölet és a félelem. Minden hatalmat magának akar. Gyűlöli politikai ellenfeleit és mindazokat, akik másként gondolkodnak. Fél az emberektől. A nyílt párbeszédtől. Mert fél attól, hogy időnek előtte kiderül: a nemzeti együttműködés rendszere nem más, mint a szűk korlátok közé szorított társadalom – valahol az európai demokrácia peremvidékén, esetleg azon túl.

Ezért csorbítja az alapvető emberi jogokat, ezért szorítja falak közé a szabadságjogokat. Így formálja át életidegen elvek szerint Magyarországot. Ezért akar mindenáron új alkotmányt, de fél azt valódi társadalmi vitára bocsátani, holott a nemzeti konszenzus ebben a kérdésben lenne igazán fontos. Tudja, hogy az abortusz korlátozása, az állam és az egyház elválasztásának megszüntetése, a gyermekeiket egyedül nevelők és élettársi kapcsolatban élők diszkriminálása, az alapvető emberi jogok korlátozásának lehetősége a „közerkölcs védelmére” hivatkozva nem aratna osztatlan sikert sem itthon, sem külföldön.

A kormánytöbbségnek – nemzeti érdekből! – el kell halasztania az új alkotmány tavaszra tervezett elfogadását, mivel az még a médiatörvénynél is nagyobb vitákat fog kiváltani uniós elnökségünk idején. Egyúttal követeljük, hogy vonják vissza ezt a gyalázatos médiatörvényt!

Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar jogállam újjá fog születni és szilárdabb lesz, mint valaha. Magyarország az elmúlt húsz évben megváltozott. Felnőtté vált egy olyan generáció, amely tisztában van azzal, hogy modern és minőségi életre csak európai polgárként, csak szabad, modern és igazságos országban van esélye. A XXI. század elején az emberi jogok és a társadalom esztelen szabályok közé szorításával nem lehetséges a gazdasági kibontakozás. A körülöttünk lévő világ egészen mást üzen. Csak nyitott, demokratikus, a szabadságot tisztelő, szolidáris és alkotó nemzetnek van esélye a felemelkedésre.

Miben bízhatunk?

Egyre többen érzik úgy, hogy becsapták. Egyre többen értik, hogy a kormány intézkedései az érdekeik ellen valók. Egyre több és több közösség tiltakozik a kormány politikája ellen. Egyre nagyobb a felháborodás. Társadalmi erőtér szerveződik, amely a centralizáló politika ellensúlya lesz.

Minden demokrata felelőssége, hogy segítse ennek a társadalmi erőtérnek a szerveződését. Az MSZP érzi és érti történelmi felelősségét a kialakult helyzetben, de értjük az emberek üzenetét is. Ahhoz, hogy a demokraták számára hitelesek legyünk, megváltozunk és változtatunk. Stílust, működést, eszköztárat.

A jogállam ismét megteremthető. A sajtószabadságot korlátozó törvényeket egy mozdulattalméltó helyükre, a szemétdombra vethetjük. A demokratikus intézmények működése helyreállítható. Az MSZP kizárólag ebben érdekelt, és amint lehetősége lesz rá, felszámolja a demokráciát és a szabadságot korlátozó kormányzati intézkedéseket, helyreállítja a jogállamot. Garanciát teremt arra, hogy ne lehessen önkényesen korlátozó szabályokat alkotni. Meg fogja teremteni a hiteles tájékoztatás feltételeit. Az internet világában ma már nincsenek titkok, mert nem lehet hamis világot kreálni. Ez lesz a mi demokratikus válaszunk az antidemokratikus hatalom kihívására. Ez a hatalom be fog szorulni a hivatalok és irodák falai közé, támogatása el fog olvadni, mint a jégcsap a meleg szobában. De az elvesztegetett évek, lehetőségek, az erkölcsi, szellemi, személyes és anyagi veszteségek nem adhatók vissza.

Ez a mostani kurzus igazi történelmi bűne. És ez alól nem lesz felmentés.

A szerző az MSZP elnöke

-
Marabu rajza
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.