Werner Hoyer tévedett, tudniillik az utolsó szó már akkor elhangzott, amikor Orbán egy interjúban közölte: esze ágában sincs változtatni a törvényen. Akárcsak Mrs. Thatcher: „The lady is not for turning”, azaz akkor se fordulok vissza, ha…

Sokakban élt a hiú ábránd, hogy ha Magyarország olyat tesz, ami sérti vagy sérteni látszik az európai alapjogokat, akkor diszkvalifikálják az unió elnökvárományosának tisztéből. Ez természetesen nem történt meg: még 24 óra, és mi vagyunk az unió elnöktagországa. A Merkelékkel (is) vállalt konfliktusért később fizetünk.

Elmélkedni most arról érdemes, hogy ceremoniális vagy érdemi munka lesz-e az, amit a magyar kormány elvégez? Az előbbire szavazok, mert pillanatnyilag nincs fontosabb tennivaló annál, mint hogy az unió elejét vegye az eurózónán belüli csődöknek, azaz olyan mechanizmusokat fogadjon el, amelyek lehetetlenné teszik a közös valuta birtokosi körében az esztelen túlköltekezést. Minthogy Orbánnak nincsen kétharmada az EU-ban, eurónk pedig egyáltalán nincs, az ügy bennünket közvetlenül nem érint, legfeljebb közvetve, a származékos bajok elhárítása révén.

Az, hogy mi a közös romapolitikát vagy a „családi értékek” hangsúlyozását kívánjuk az elsőbbségi teendők közé emelni, semmi kifogás alá nem eshet, csak épp a föntiekhez képest finoman szólva sem esik sürgősségi elbírálás alá. Továbbá: azt már látjuk, hogy hiába óhajtotta volna Martonyi külügyminiszter Románia és Bulgária bevonását a schengeni övezetbe, ez a német–francia ellenkezés miatt nem fog megtörténni, az egyetlen, amit baj nélkül keresztül vihetünk a horvát EU-tagság.

De van egy szempont, amire viszonylag kevesen figyelnek. Február, elnökségünk második hónapja lesz az az időpont, amikorra az Orbán-kormánynak hiteles, közpénzpolitikáját fenntarthatóvá tévő reformjavaslattal kell partnerei, beruházói, hitelezői elé állnia, mert ha nem teszi, Magyarország adósbesorolása a béka feneke alá süllyedhet, és ez nekünk, magyar állampolgároknak rettentő sokba kerülne. A kormányra pedig átkozottul rossz fényt vethet, elveheti EU-elnökként végzett munkája hitelének a maradékát is. Ha viszont megteszi, „ceremoniális” elnökként is rendbe jöhetünk.

Visszakanyarodnék azonban a médiához. Tegnapelőtt a Szalai Annamária vezényelte hatóság rátámadt a Tilos Rádióra egy obszcén dal lejátszása miatt. Kétlem ugyan, hogy ez sokakat felizgatott a Lajtán túl, de én még emlékszem rá, hogy a 8o-as évek közepén a BBC rádió 1-es csatornáján botrány támadt egy obszcén nóta, az egyébként világslágerszámba menő „Relax” (Frankie goes to Hollywood) miatt. És mi történt? A kemény rockzenét játszó csatorna műsorvezetője saját hatáskörében letiltotta a „Relax” további előadását, önnön erkölcsi aggályai miatt. Úgy is lett. Állami hatóság nem volt, mely cselekedett volna. A köz nevében egy szerkesztő ítélkezett, és egy szó, annyi sem jött ki senki száján. Arrafelé már akkor is megvetették a „hatóságot”.