Az MSZP veresége óta sokan igyekeznek választ adni arra a kérdésre, hogy mi módon is kellene ennek a pártnak megújulnia. Alapjában a szerző is erre keresi a választ, még akkor is, ha ezt az „aranyhal és Orbán” társalgásába csomagolja. A cikk első bekezdésével egyet lehet érteni, miszerint az MSZP-ben hatalmi vetélkedés folyik az egyéni túlélők között. Ezt követően szerzőnk is eljut azonnal oda, ahová szinte valamennyi „megújulást” ajánló eljut – a Gyurcsány-fóbiához, mely annyit jelent: hogy ha Gyurcsány hátrább lép, netán visszavonul, megoldódik minden. Ennek alapján eszembe jut Tamás Ervin december 6-i írása (Rendcsinálók): „Vegyük úgy, hogy az MSZP-ben hátrább lép mindenki, aki reflektorfényben volt, ám ezzel egy időben magával ragadóan és a rendcsinálás határozott szándékával nem lépett elő senki.” Hát ez az!

Furcsa állításnak tartom, hogy mivel az MSZP elmulasztotta a vereség okainak mérlegét megvonni, „tudni lehetett, hogy Gyurcsány a párttársai által hátba szúrt reformer pózában tér vissza”. Én meg azt kérdezem: miért, talán ez nem igaz? Az őszödi beszédet megértették, elfogadták a párttársak? A reformok (egészségügyi, nyugdíj- stb.) megvalósításában támogatták? Az általa javasolt összeférhetetlenségi (országgyűlési képviselő ne lehessen polgármester) javaslattal egyetértettek?

A megszorító intézkedések meghozatalánál (melyet később Bajnainál megszavaztak) mellé álltak?

Lehetne tovább sorolni, de felesleges, mert minden esetben kihátráltak mögüle azok a párttársak, akiknek többsége neki köszönhette 2006-ban a képviselői helyét, hiszen 2005 végén nélküle a győzelmi esélynek még a reménye sem volt meg.

Olyan valótlan állítás is olvasható a cikkben, hogy ezek a párttársak „hagyták, hogy kudarca okait főleg önmagán kívüli tényezőkben keresse”. Tudtommal ő volt az egyetlen, aki többször is önkritikát gyakorolt. Azon pedig lehetne vitatkozni, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek jobb, vagy neki volt jobb „reputációja” Nyugaton.

Egyetértek viszont Galló Bélával abban, hogy a pártvezetésen belül pillanatnyilag kevesen támogatják, korábban is csak akkor támogatták, ha hasznuk származott belőle (elég, ha csak visszaemlékszünk a Kiss Péter és Gyurcsány Ferenc közötti jelölési procedúrára). Amikor hozta a választási eredményt, akkor ott „kavart” mindenki körülötte. Természetesen abban már nem értünk egyet, hogy Gyurcsány növekvő formális és informális befolyásának milyen a politikai-társadalmi haszna. Szerintem a jövőre nézve igen jelentős.

Galló szerint a volt miniszterelnök „masszív és moccanatlan társadalmi elutasítottsága, szavazat- és partnertaszító képessége – minden párton belüli esélye ellenére – tragikomikussá teszi erőlködését”. Azt kell feltételeznem, hogy a szerző nem ismeri az „isten adta népet”, „éljen a király, vesszen a király”. De kérdezem, hol van egy valamirevaló partner? Talán az ide is, oda is LMP?

A következő állítás szerint: „Talán a nagy képzelőerővel bíró rajongói láthatják mögötte folyamként hömpölyögni az egyesült demokratákat, vagy talán még ők sem.” Emlékeztetném Galló Bélát: az 1994-es választáson alig 7 százalékot szerzet Fideszt vezető Orbán Viktort sem látták 1994-ben ’98-as nyerőnek.

Az írásban szó van megújuló hiteles baloldali politikáról. Eddig egyetlen politikustól vagy politológustól sem tudtam meg, mit is kellene érteni az úgynevezett „megújuló baloldali politikán”. Valamennyien a neoliberalizmus zsákutcájába való visszatéréstől féltik a baloldalt. Én viszont jobban féltem az MSZP-t a populizmus befogadásától. Magam bizonyosan nem tartozom abba a Szekeres Imre által vezetett „hadosztályba”, mely szerint egy szocialista párt „a kezükből és az agyukból élők” érdekeit kell hogy megjelenítsék. Szerintem ez is egy jól hangzó lózung, mivel mindenki a keze munkájából vagy az eszéből próbál megélni, még az az agyonszidott tőkés is. Annak a jóslatnak a beteljesülését én is várom, hogy belép egy konzervatív-liberális alakzat.

Végül azt hiszem, hogy Gyurcsány és az ő követői épp azt a Skandináviában meglévő elméletet kívánják megvalósítani, miszerint a társadalom és a piac jól megférnek egymás mellett.

Dr. Jókai Oszkár Budapest