Egy 2009-es kutatás szerint a közüzemi díjhátralékosok, köztük is a már egy éven túl tartozók száma az elmúlt hat évben jelentősen emelkedett. A gázártartozással küszködők száma meghétszereződött. Minél hosszabb ideje tartozik valaki, annál nehezebben tud megszabadulni a hátralékától, és nemcsak a halmozódás miatt, hanem mert a visszakapcsolási díjak is terhelik. Kulcskérdés, hogy milyen módon képes az állam segíteni azokon, akik belekerültek ebbe az örvénybe. Hét éve éppen azért vezették be az adósságkezelési szolgáltatást, hogy a hátralékosok esélyt kapjanak a tartozás féken tartására, rendezésére. A konstrukció elvben jó: egynegyed önrész mellett az önkormányzat a tartozás háromnegyedét kiegyenlíti (ennek nagy részét a költségvetésből visszaigényelheti) és azért, hogy a jövőben ne keletkezzen újra hátralék, lakhatási támogatást is kaphatnak az érintettek. Ám a törvény csak negyvenezer lakos felett kötelezi az önkormányzatokat arra, hogy adósságkezelést működtessenek, vagyis éppen a legszegényebb kistelepülések kerültek ki e körből. A program elégtelen működését bizonyítja, hogy az összes közműtartozás töredékét, mindössze egymilliárd forintot fordított tavaly a költségvetés erre a célra, miközben a hátralékosok száma tovább nőtt.

Komoly segítség lenne az előrefizetős mérők felszerelésének ösztönzése. Csakhogy a szolgáltatók mintha szándékosan akadályoznák ezt a megoldást. Bár törvény garantálja, hogy a rászorulók kezdeményezhetik a szolgáltatóknál védett fogyasztóvá nyilvánításukat, az emberek erről alig tudnak. Több százezer embernek kellene előrefizetős órát kapnia, de csak néhány ezer működik. Az előrefizetős óra megakadályozza, hogy tartozás halmozódjon fel, így azt is, hogy büntetéseket fizetessenek az eleve nehéz helyzetben lévő fogyasztóval, kiküszöböli, hogy energiaszolgáltatás nélkül maradjon egy család, és ami a legfontosabb: takarékosságra ösztönöz. Talán ez az, amit az ország legnagyobb cégei kevéssé akarnak, s talán jobban elviselik a díjhátralékot (azt áraikkal kompenzálják), mint az ilyen veszteséget.

Pedig ezek az eszközök fenntartható körülményeket teremtenek. Ami megnyugtató lehet mindazoknak, akik nincsenek sokkal jobb helyzetben, mint a hátralékosok, akik a számláikat nehezen, de hónapról hónapra mégiscsak befizetik, és mégis az ő adóikból is segítik azokat, akiknek ez nem sikerül. Könnyebb úgy kérni szolidaritást, ha annak eredménye is van.