Ez már önmagában is csapás a nézőre, hallgatóra, de az igazi baj az, hogy mellette egyáltalán nem korlátozzák a nem fizetett reklámot, például a televíziókban vészesen elharapózott Ajánló című önreklámot, amely időtartamában meghaladja a fizetett reklámot, pedig a néző számára ugyanolyan unalmas, százszor bemutatott reklám, ugyanúgy nem műsor (és ugyanúgy üvölt), mint a kereskedelmi reklám. Ezzel együtt már a műsoridő több mint negyedében nem műsort adnak. Ez az arány száz százalékra nő akkor, ha az önreklámot más műsorok idején odabiggyesztik a képernyő bal felső sarkába, sőt még ott mozgóvá is teszik, hogy minél jobban zavarja a futó műsor (például egy jó film) élvezetét.

Minden kommentár nélkül közölték már többször azt az ötletet is, hogy a rádióadók kötelesek legyenek 25 százalék, sőt egy még újabb ötlet szerint 35 százalék magyar zenét sugározni. Ha ez bekerül a médiatörvénybe, az a Bartók Rádió és a Classic (vagy Klasszik?) Rádió halálát jelenti. Két világszínvonalú zeneszerzőnk, Liszt és Bartók messze nem írt annyi zenét, amellyel ezt az arányt teljesíteni lehetne. Óhatatlanul nagy menynyiségben kéne tehát műsorba venni másod-, harmad- és negyedvonalbeli zeneszerzők és „zeneszerzők” olyan műveit, amelyeket a kutya se akar meghallgatni. A Bartók Rádiónak emellett teljesen le kéne mondania remek, nemzetközi összeállítású éjszakai műsoráról, a Noctturnóról, hiszen annak a külföldi összeállítói fütyülnek erre az idióta magyar szabályra. Ez újabb hatalmas pofon lenne a magyar magaskultúrának.

Ezután már csak az hiányzik, hogy a Nemzeti Galéria létesítése érdekében korábbi magyar anyagáról egykor lemondott Szépművészeti Múzeumot is kötelezzék 35 százalékban magyar művek bemutatására.

Válas György Budapest