Százmilliárd plusz-mínusz
Nem feltételezem, hogy a nyugdíjpénztárakat önző anyagi érdekeik miatt kívánják ellehetetleníteni. Biztos vagyok benne, hogy a legjobbakat akarják tenni. És ez az, ami még inkább megijeszt! Matolcsy miniszter úr november 25-én, a köztévé Este című műsorában folytatott eszmefuttatása igazolta megint, hogy a nagy álmodozó ugyan lehet még egy ideig a miniszterelnök jobb keze, de fogalma nincs a konkrét számszaki mutatókról és összefüggéseiről. Lássuk csak, milyen alapokra építette a nagy lenyúlás koncepcióját, és a következő évek költségvetését!
Az „államosítandó” 2700 milliárdos magánpénztári vagyonból 900 milliárdot az állami nyugdíjpénztár alap kipótlására fordítanak, a fennmaradó mintegy 1800 milliárddal pedig mérséklik az államadósságot, s ezzel éves szinten mintegy 300–400 milliárddal csökkentik az államadósság refinanszírozási költségeit. Az már eleve zavar, ha ilyen volumennél százmilliárd plusz-mínusz nem zavarja a miniszter urat. De valójában mennyiről is van szó?
A bruttó 20 ezer milliárdos államadósság éves kamata kicsivel több mint ezer milliárd, vagyis 5 százalék. Az 1800 milliárdos csökkentés 5 százaléka 90 milliárd lenne mindösszesen, a bombasztikus érvként többször hangoztatott 400 milliárddal szemben. Persze, még ennél is kevesebb, hiszen az állampapírok piacra dobásának dömpingje lejjebb viszi az árat, a Financial Times pedig arra figyelmeztetett, hogy a pénzpiacok elbizonytalanítása az államadósság finanszírozását még drágábbá teheti, sőt – most olvasom –, a Moody’s drasztikus leminősítéssel honorálta az ötletet. Vagyis a szaldó közel lesz a nullához. A legújabb rögtönzésével, az állampapírok bevonásával pedig csak az a baj, hogy azt is elfelejti, azokon esedékes hozamok vannak, s a bevonással legkevesebb további 20 milliárdtól fosztják meg a tulajdonosokat.
Erre futotta 8 év alatt? Milyen alapja lesz a következő évek költségvetésének? Tartok tőle, hogy álmodozókkal csak légvárakat lehet építeni, nem pedig egymillió többletmunkahelyet.
Megértem a miniszter úr feleségét, hogy még a családi költségvetést sem merte urára bízni, s ő döntött helyette a magánnyugdíjpénztárba való belépés mellett (Matolcsy nyilatkozta ezt védekezésképpen néhány napja e lap hasábján).
Ezért is mondhatta a miniszter úr, hogy kötelezően kellett belépni…
Azt azonban tízmillió ember jogosan várja el, hogy az elhivatottságon túl szakértelem is párosuljon munkájukhoz, a jobb oldalon sincs kevesebb szakember, csak engedni, vagy meggyőzni kellene őket.
Szederkényi Csaba közgazdász
