A Pásztor fivérek nyegle magabiztossága, a következmények semmibevétele valóban kitűnő párhuzamot kínál a kormányzati lépésekkel.

A golyók elrablása után azonban látványosan tér el egymástól a regény és a mai magyar valóság. Áts Feri, vörös ingesek főnöke, a hideg tóban megfürdeti az einstandoló Pásztor fiúkat, jelezve, hogy egy magára valamit is adó vezér nem tűrheti az efféléket! Arra sem találunk példát a mindenre, mindig felhatalmazott jelenlegi kormánytöbbség gyakorlatában, hogy a legyőzöttet, a többség, tisztelgéssel bocsátja el a „befürdetés” színhelyéről.

Az a mai vezér, aki még megszólításra sem méltatja politikai ellenfelét, aligha találhat hasonlóságot a regényben szereplő főhős és saját gyakorlata között. Arra meg végképp nem utal semmi, hogy a csata után, a nagy hatalmú vezér meglátogatja ellenfelét, a haldokló közlegényt, máig ható példát adva a keresztényi szeretet és együttérzés időtálló emberi értékeiből.

Könnyű volt persze gyerekként következetesen tiszta elveket, nemes és magasztos eszméket követni, hisz a tét nem a pénz, a hatalom, csupán a grund és az adott szó megtartása volt. Így hát nyilvánvaló, hogy Áts Feri a maga jellemével, elveivel még frakciótag sem lehetne a jelenlegi többség „grundfoglalásában”.

Ezért kéri Áts Feri, hogy az einstandolást csak idézőjellel használják mai politikai lépések jellemzésére!

Varga László Zalaegerszeg