Mindegyiknek el volt kötve a lába vékony spárgával, és vérzett. Amikor az elsőt megláttam, meg akartam fogni, hogy levegyem róla, de még az sem sikerült… Aztán mikor megláttam a többit, teljesen elvette az életkedvem, hiszen annyit semmiképp nem tudtam volna leszedni. Minél többen jöttek, annál véresebb lett a helyük, az apró kis lábak folyamatosan véreztek. Én Békés megyében lakom, ritkán járok arra, de elképedtem, hogy lehet ilyen szadista dolgot kitalálni.”

Úgy tűnik, ez a barbár szadizmus Budapesten napi rendszerességgel történik! A következő napokban felhívott Magdolna, aki Pesten lakik. Ő a Városligeti-tónál is látott egy csapat lesántult, madzagos lábú galambot. Az egyiket sikerült megfognia, elvitte állatorvoshoz. Magdolna szerint Pesten olyan szelídek a galambok, hogy etetés közben egyenként meg lehet őket fogni. Én eleve arra gondoltam, hogy valahogyan hurokkal, csalival követik el ezt az aljasságot – de ha célzatosan, egyenként kötözik el a lábukat, hogy napokig, tán hetekig kínlódva pusztuljanak el, hát ez már a mocskos állatkínzásnak a minősített esete.

Barátnőm hatéves kisfia mondja, hogy ők a szüleivel itt Debrecenben is láttak madzagos lábú galambot. Hát akkor az itteni csonka lábú galambok is ennek az áldozatai!

Az egészben azt tartom a legborzasztóbbnak, hogy bár eszerint évek óta nap mint nap találkoznak a járókelők a nyomorultul megkínzott madarakkal, valószínűleg mindeddig még csak feljelentés sem történt, vagy ha igen, az illetékesektől teljes nemtörődömség fogadta.

Az ellenséges hangulatot az a vélekedés táplálja, hogy a galambok állítólag betegségeket terjesztenek. Ez ostobaság.

Az emberre a környezetéből legkevésbé a madarak jelentenek egészségügyi veszélyt! A görög eredetű „ornitózis” szót úgy fordíthatjuk: „Az a betegség, amely madárról emberre is átterjedhet”. (Értjük ugye: egyetlen ilyen betegségről van szó…) Ez a betegség sem halálos, antibiotikummal ma már jól gyógyítható. Ezt sem a galamboktól szokták elkapni, hanem pl. liba-, kacsatömő asszonyok fertőződhetnek, ha a stresszes, megkínzott jószág torkában nyúlkálva nem tartják be az alapvető higiéniai szabályokat (elsősorban: kézmosás). Ne is ejtsünk szót az eltúlzott madárinfluenza-pánikról, amelynek Európában csak a fölöslegesen legyilkolt baromfiak, vízimadarak látták kárát… Ezúton is felhívok minden igazi állatbarátot: derítsük ki, kik és hogyan követik el ezt és a többi undorító állatkínzást! Ne hagyjuk, hogy a gazfickók megússzák elrettentő büntetés nélkül, hogy az állatvédelmi törvény puszta papírhalmaz maradjon!

Dr. Molnár Lívia Debrecen