Nem éreztem, hogy ezután környezetemben végighömpölygött volna a felszabadult sóhajtás. Sem az írói, sem az olvasói oldalon. Szóval a bulvársajtó van soron, féljenek ők, üzente volna a politikus? Nem szeretném, ha így lenne. A bulvárnak ugyanis fontos funkciója van a társadalomban. Természetes keresletet elégít ki. A kukkolás ősi szenvedélyét. Tudni akarjuk, szomszédaink mit tesznek a falak mögött, verik, csalják-e egymást, hányszor, teherbe esett-e az asszonyka? A bulvár erről szól. Életről, halálról, szenvedélyről. Mit mondjak, gyakran ordenáré módon teszi, de az eladási-nézettségi statisztikákból látszik, ezt veszik. Közhelyes fordulat: globális faluvá lettünk, tehát a politikusok, sztárok, celebek mind a szomszédaink – kíváncsiak vagyunk rájuk is.

Pedig a bulvár lehetne az érdekes, a szenzációs hírek helye is. Írhatnának sokat, jól, bűnügyekről, politikai suskusról, irodalmi plágiumról, titkos titkokról a bankvilágból. Ki ne hallott volna ilyesmit? Ám a magyar bulvárban közölt hír manapság attól „szenzációs”, hogy nagy címbetűt kap, s még oda is írják: megdöbbentő, elképesztő, hoppá! A magyar bulvár illemtudó, ha politikusról van szó, szívesen mutatja családi körben, s mondja el azokat a „titkokat”, amelyeket a politikus világgá akar kürtölni. Akkor avatkozik közügyekbe, ha megérzi, szabad a vadászat a célpontra. Akkor még politikusi boxeralsók is felbukkannak az első oldalon. Szívesebben kurkászik celebek kukáiban, mint bűnügyekben, vagy politikai szenzációkban. A magyar bulvárnak tehát nem kell tartania a véleményrendőrségtől, mert nem közöl megkülönböztethető véleményeket. Tényeket is csak ritkán.

A magyar politika jó ideje a bulvárral lélegzik együtt. Összenőttek. Celebeket tenyésztett ki, akik jól érzik magukat a könynyű média keblén, s élvezik, ha csak intimitásokról érdeklődnek náluk, s nem tesznek fel nehéz kérdéseket. Tudják, mi a fotógén. A mai politikai divatdiktátorok kihegyezett pattogó mondatokat használnak. Ők a frappáns kijelentések tudói. Ezek jól csattannak a tévében, a bulvárlapok, a lojális sajtó címoldalán. Ugyan gyorsan kiderülhet, hogy hazug oktondiság, műveletlenség a hangzatos blabla, de kit érdekel, már jön az új szenzációs leleplezés. Az értelmiség sem divatos már. Használhatatlanok a bulvárhatalom számára a mindenféle „konzervatív” okosok.

A hatalom részéről tehát csúf dolog lenne, ha épp a bulvárt pécézné ki. Lehet, hogy L. Simon Lászlót tévedésbe ejtették. Talán rávezetik hamarosan az elnök urat, hogy a bulvár voltaképpen jó. Sőt hazafi as! Nem akadékoskodik, nem zavarja a nemzeti egyetértést kínos statisztikákkal, kérdésekkel.Megelégszik a kukkolással, a bárgyú szexügyekkel, pitiáner színészek és tévébemondók bűneseteivel. Ez a dolga, ezért veszik. A nyilvánosság része. Ha támadnák, védjük meg!