– Van valami akció nálatok? – kérdezem tőle, mire rám néz, szúrósan összehúzza a szemét, hosszú másodpercekig bámul a képembe, majd azt mondja:

– Bejöhetsz hozzánk valamelyik nap, kitalálunk neked valamit. De azt ajánlom, ne kekeckedj az ügyintézővel.

– Mi van? – horkanok fel.

– Miért kekeckednék én egy ügyintézővel?

Erre közelebb hajol hozzám, félresöpri homlokomból a hajamat, kicsit hümmög, majd bólogatni kezd:

– Mert egy kekeckedő alak vagy, látom a fejeden. Ráadásul jól fejlett mongolredő fedi a szemhéjad, ami annak a jele, hogy semmit nem akarsz elhinni elsőre. A szemöldöködre meg az van írva, hogy nagyon szeretsz szerepelni. Különös konstelláció.

Erre csak pislogok. Aztán megjön a hangom:

– Hé, öregfiú, mi ez a marhaság a mongolredőmről meg a szemöldökömről?

– Ez nem marhaság, ez tudományos arcdiagnosztika – jelenti ki határozottan. – Te talán azt hiszed, hogy egy bankár csak az ügyfelek papírjaiból, főkönyveiből és mérlegéből olvas? A francokat! Mi olyan alapos arckarakterológiai kiképzést kaptunk, hogy ha besétál hozzám valaki, első pillantásra megmondom, milyen ember!

– Most hülyítesz? – kérdezem, mire megrázza a fejét:

– Dehogyis. Ha valaki tízmillió forint hitelt akar fölvenni tőlünk, és én azt látom rajta, hogy megbízhatatlan ember, akinek lételeme a hazudozás, akkor miért adnék neki kölcsön? Sőt akkor se nagyon adnék neki, ha azt látom a fején, hogy peszszimista természetű. Egy született pesszimista nem jó befektetés.

– Miből látod, hogy pesszimista? – kérdem, mire a szája sarkára mutat:

– Ha folyton lefelé bigygyed valakinek a szája széle, biztos lehetsz benne, hogy sötét színben látja a világot. Megtanultuk a továbbképzésen. Ha pedig egy ügyfélnek az alsó szemhéja feltűnően meg van ereszkedve, s kilátszik alul a szeme fehérje, biztosan nagyon beteg. Márpedig a beteg ember sem jó befektetés! Sőt a tömeggyilkos sem!

– Miért, azt is kiszúrod?

– Persze! Megismerni messziről, mert föl van húzódva a felső szemhéja. Ha bejönne hozzám valaki, akinek a szembogara fölött kilátszik a szeme fehérje, hívnám a biztonsági őrt egyből!

– Te most hülyítesz engem, öregfiú! – veregetem meg a vállát. – Nekem ugyan nem meséled be, hogy a bankod képes olyan marhaságra költeni, mint az arcelemzés-továbbképzés.

– Hát ez az! – csattan föl.

– A mongolredőd a bizonyíték rá, hogy mindenben kételkedsz!

– Nem mindenben, de az arcelemzésben nagyon is! – vágom rá dühösen.

– Ébresztő, Miszter Pénzember, ez itt a huszonegyedik század!

Erre bankár barátom felém fordul, összehúzott szemmel méreget, s kiböki:

– Tudod mit, inkább ne hozzánk gyere hitelért, jó?

– Miért? – kapom föl a fejem gyanakodva. – Mit látsz rajtam? Talán beteg vagyok?

– Nem, az orrcimpádon azt látom, hogy nincs különösebb szervi bajod – dünnyögi.

– Akkor mi a baj velem? – erősködöm tovább, mire legyint egyet:

– Ugyan, csak pazarolnánk rád az időt. Hiszen nem is hinnéd el, hogy milyen nagyszerű év végi akcióink vannak!

– Már miért ne hinném el? – kérdezem fojtott hangon, mire elvigyorodik, s azt mondja:

– Kekeckedsz! Mondtam én!