Lapjuk november 27-i számában megjelent A múltat végképp eltörölni… című cikkre szeretnék az alábbiakban reagálni. Szentgyörgyi Zsuzsa írását arra az ismeretségi köréből származó kijelentésre építi, hogy sem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, sem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán nem tanítanak jogtörténetet, így a cikkben hivatkozott pályakezdő jogászok nem is ismerhetik a tiszaeszlári vérvádpert.

Úgy gondolom, hogy a cikkírótól el lehetne várni – nem beszélve a T. Szerkesztőségről –, hogy mielőtt egy témában sarkos véleményt fogalmaz meg – főleg, ha az írásnak alapot adó információt valaki ilyen „kávéházi” körülmények közt szerezte, ahogy azt a cikkíró –, utánanéz a véleményét megalapozni kívánó információ hitelességének. Ellenkező esetben az értelmiségi pedigréjére – az írásból kiolvashatóan is – sokat adó szerző hitelessége, véleményének komolyanvehetősége kérdőjeleződik meg.

Amennyiben a cikkíró vette volna a fáradságot, és az internet valamelyik keresőprogramjában rákattint az ELTE Jogi Karának honlapjára, ott két jogtörténeti tanszéket is talált volna: az 1859 óta oktatott egyetemes és az 1870-es évek óta tanított magyar jogtörténetet. Mindkét tantárgyból első év végén alapvizsgát kell tennie valamennyi diáknak, enélkül nem léphet felsőbb évfolyamba, s nem kaphat jogi diplomát.

Szentgyörgyi Zsuzsa fő problémája főként a tiszaeszlári perre, valamint a Dreyfus-ügyre vonatkozó ismerethiány. A tiszaeszlári per vélelmezett tanítási hiánya miatt a humán középiskolai oktatást „porba sújtó” szerző figyelmébe ajánlom az egyik leggyakrabban használt III.-os középiskolai történelemtankönyv (szerző:

Száray Miklós) 270. oldalát, ahol két bekezdés szól a perről Solymosi Eszter képével és magyarázó képaláírással. A vérvádpernek a jogtörténeti oktatásban való negligálásáról: az ELTE, illetve a miskolci és a szegedi egyetem jogi karán ebben a témában születtek évfolyamdolgozatok, a peranyag a Híres bűnperek című kurzus keretében évek óta a magyar jogtörténeti tananyag szerves része.

És a Dreyfus-per? Az ELTE ÁJK weboldala címlapján láthatta volna a Hírek, események rovatban a Perjátszó Kör két előadására szóló invitációt. A Perjátszó Kör 5 éve alakult kari joghallgatókból, hogy híres történelmi pereket bemutatva a jogi oktatásból hiányzó gyakorlati elemet – egy konkrét per szakmai résztvevőinek „bőrébe bújásával” – is megvalósítsák a maguk szerény eszközeivel. Szemeszterenként a Kör általában két perjátékot mutat be, melyek közt szerepelt már a Dreyfus-ügy (!), az Eichmann-dosszié, a salemi boszorkányper, valamint Ezerkilencszázötvenhat címmel egy kétfelvonásos perjáték Angyal István, Tóth Ilona és jogi kari egyetemisták pereivel.

Talán felesleges folytatnom a tények sorolását, úgy gondolom, nincs szükség további kommentárra, hogy bebizonyosodjon: az ELTE Jogi Karán nem kívánják a múltat végképp eltörölni…

Dr. Kisteleki Károly PhD, az ELTE ÁJK egyetemi adjunktusa, a Perjátszó Kör vezetője

Nem vitázom Kisteleki adjunktussal, minek. Ő a mundér becsületét védi, én viszont egy jelenséget mutattam be. Jelesül azt, hogy bizony ifjú értelmiségünk nem túlságosan ismeri múltunkat, és félek, hogy aki ismeri is, meglehet, torzan kap információkat. Örülök, hogy az ELTE jogi karának két jogtörténeti tanszéke is van, én beérném eggyel, ha úgy oktatnának, hogy a kibocsátott hallgatókban megragadt volna valami.

Dr. Szentgyörgyi Zsuzsa

Marabu rajza