Tipikusan olyan válasz, ami olyan emberre utal, aki intézkedéseiben nem biztos, ezért kitér az átgondolatlan lépés kellemetlen következményei elől. Orbán azonban már addig jutott, hogy akik egyáltalán bírálni merik, azokat kvázi likvidálja a közéletből, mert magánemberként szavuk súlya csökken. Ezt tette (többek között) a Költségvetési Tanáccsal, ami sajnos csak egy lépcsőfok a demokrácia diktatúrává fazonírozásának meredek útján. Kopits György és sokan mások merik maguknak venni azt a bátorságot (és egyre jobban merik majd az ébredés után), hogy kimondják, az a költségvetési irány, amit a Fidesz választott, nem jó irányba visz. De elindít egy úton egy virtuális folyóhoz, amin csak egy stabil hídon lehet átmenni, különben elsodorja a hidat, vagy a megalapozatlanul bátor gázlókeresőt.

Orbán Viktor kritika híján arra fog rájönni, hogy a vágyálmokra és elcsaklizott pénzekre épített gazdasági és politikai út a folyó olyan szakaszához vezet, ahol nincs is híd. Persze Orbán propagandagépezetének találékonyságát ismerve, feltehetően kiötlik azt a nagyotmondást: a folyóra akkor kell hidat építeni, ha odaérünk. Csak éppen akkor már nem lesz miből, mert feléljük lehetőségeinket.

Tősér István Miskolc