A november 15-i számban Lencsés Károly és Nagy N. Péter interjút készített Kilényi Géza professzorral (Bármi megtörténhet). Az írás – szerintem – magasan kiemelkedik a megszokott színvonalból, ez természetesen az újságírók mellett a nyilatkozó érdeme is. Magam csupán egyetlen példánál tartok szükségesnek néhány mondatos kiegészítést, egy legendás esetnek a pontos feltárásával.

Szinte hetente találkozik az ember valamelyik sajtótermékben Göring kijelentésével, mely szerint „azt, hogy a Harmadik Birodalomban ki a zsidó, én mondom meg”. A testes náci vezér talán tucatnyi társadalmi pozíciót is összegyűjtött, így aztán nem csak egyetlen helyettese volt.

Az idézett mondat Erhard Milchre vonatkozott, akinek nagybátyja egyébként Komáromban volt rabbi. A birodalmi légügyi minisztérium államtitkára korábban, a húszas években a Lufthansa vezetőjeként munkához juttatta, anyagilag is segítette leendő főnökét, emellett kiváló szervezőként hálálta meg az árjásítását.

Csakhogy egyetlen mondattal ez nem volt megoldható, egyrészt Göringnek is volt egy kiszámíthatatlan főnöke, másrészt félthette akkoriban még rendkívüli népszerűségét, hiszen Németország új rendszere amúgy sokat adott a jogi formalitásokra. Ezért üzent Milch idős anyjának: adjon egy nyilatkozatot, mely szerint fia tulajdonképpen nem zsidó apától származik, hanem egy árja némettel történt félrelépésnek köszönheti létét. Az igenlő válasz birtokában most már nyugodtan hangoztathatta arrogáns és pökhendi véleményét.

Milch végül elérte a legmagasabb katonai rangot, mivel végül marsall, akkori kifejezéssel vezértábornagy lett. Ezzel kivívta az igazi katonák utálatát, akik nyíltan hangoztatták, hogy más egy hadseregcsoportot vezényelni, s más Berlinben üldögélve előlépni. Egészen rövid ideig paracsnoka volt egy légiflottának, ezért lovagkeresztet is kapott. Háborús bűnösként 1947-ben életfogytiglani börtönre ítélte a Nemzetközi Katonai Bíróság, ám már 1954-ben szabadult, nyugdíjas ipari tanácsadóként halt meg 1972-ben Düsseldorfban.

Dr. Kremser Péter Szeged