Fejes

Jelenleg a két legnagyobb hazai szállodavállalat a CIB és a Magyar Fejlesztési Bank – állítják némi túlzással a szakma képviselői. A két pénzintézet járt ugyanis sokáig élen az idegenforgalmi beruházások finanszírozásában, s most, a rengeteg tartozás idején egyet tehetnek, a tartozások fejében birtokba veszik a létesítményeket. Az aranykor csalóka volt, de a szakmai beruházók többsége nem bukta el a pénzét, mivel a hotelépítési láz idején akár tízszázalékos önrésszel is bele lehetett fogni a kivitelezésbe.

Annyit pedig már a munkálatok ideje alatt vissza lehetett menteni, ha nem többet. Egy jól menő hotel nagy haszonnal kecsegtetett, egy félig üres hatalmas rezsivel – a kevesebb turista és a sok megépült szálloda randevúja Magyarországon párját ritkító lefelé tartó árspirált eredményezett. A rosszul értelmezett verseny hatása nem múlik el egyik napról a másikra, három-négy évbe is beletelhet a visszakapaszkodás.

Ezzel azonban mintha nem szívesen néznének szembe az idegenforgalmi álmok megfogalmazói, akik továbbra is kiemelt szálloda- és fürdőfejlesztésekben gondolkodnak, s önmagukkal is el akarják hitetni, hogy nagyságrendileg növelhető az országba irányuló minőségi turizmus, holott már a válság előtt is egyre több hotelben oszlott el a durván ugyanannyi vendég. Nincs ez máshogy a gazdaságélénkítés jegyében továbbra is alappillérként kezelt „egészségturizmussal” sem, még ha valóban egyre több belföldi vendég választ is itthoni úti célt. Számukra néha valóban elég egy tenyérnyi pezsgőfürdő és egy szauna ahhoz, hogy a gyógyszálló-illúzió meglegyen – az extra szolgáltatásokra már csak azért sem tartanak igényt, mert nincs pénzük rá. Egerszalók, de a kibővített, számos különlegességgel csábító szegedi Liget fürdő forgalma is jelzi, hogy a vízhez csak egy bizonyos mértékig járulhat „összkomfortosítás”, ha a nívó megfizethetetlenné válik – bármennyire impozáns: veszteséget termel.

Nem ártana tehát némi visszafogottság a vágyakat illetően. Félő, hogy az egészségipart (a gyógyturizmus kiegészítőjeként a külföldi keresletet régóta felmutató fogászatot, valamint talán a plasztikai- és gerincműtéteket) a stratégák úgy gondolják húzóágazatnak, hogy a szektort elárasztják könnyen megszerezhető pénzekkel, ahogy az élményfürdők esetében történt. Ebből azonban néhol nem lett más, mint életveszélyes fejesugrás egy szinte üres medencébe. Tavaly a Magyarországon regisztrált ötven gyógyszállóban és kilencven wellnesshotelben a vendégéjszakák aránya nem érte el a 13,5 százalékot. Ezen belül a hotellakók töredéke számít gyógyászati szolgáltatásra, azaz egy erre koncentráló fejlesztés nehezen hozhat akkora élénkülést, mint amennyi pénzt követel. Maximum mi leszünk az európai botoxkezelés fellegvára. Ráadásul nagy a konkurencia, amit legfeljebb egy komoly forintgyengülés ellensúlyozhat.

Szóval, jobb volna, ha kivételesen csak közepeset mernénk álmodni: a vonzó helyeken meglévő szállodákat, fürdőket rendbehozni, színvonalassá tenni, a termálkincs mellé gyógyászati és egyéb értékeket – jó orvosokat, komfortos kiszolgálóhelyiségeket, kultúrát, attrakciót – rendelve.

Lehet persze,hogy ez így kevésbé látványos, de a kudarc is kevésbé volna az.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.