Pár hete, amikor a Fidesz és az áramár című cikkemet írtam (október 29.), a várható szabályozás tekintetében sok mindenre gondoltam, de erre nem. Ezzel a tör vénnyel csökkentik a földgázellátás biztonságát, megszüntetik az ármoratóriumot – tehát mégis emelik a földgáz árát –, és erősítik energiafüggőségünket az importtól, és kivált Oroszországtól.

Különösen érdekes ez annak fényében is, hogy Orbán Viktor egy évvel ezelőtt még arról beszélt, hogy húsz év alatt megszüntetjük energiafüggőségünket.

Idén június óta arról volt szó, hogy a kormány tárgyalásokat folytat a szolgáltatókkal az új árszabályozás kialakításáról. Arról, hogy a szerintük átláthatatlan árszabályozás helyett új rendszert dolgoznak ki, legkésőbb a fűtési szezon kezdetéig, október 15-ig. Új árszabályozás azóta sincs. Ami a törvényben van, az nem szabályozás: az diktátum, mely veszélyezteti az ellátás biztonságát, és felvásárlási célponttá teszia Molt. A kormány feltehetően naiv jó szándékkal teszi, amit tesz, hogy a lakosságot megóvja a földgáz tényleges árának megfizetésétől, közben viszont beláthatatlan károkat okoz a gazdaság számára.

Magyarország nem földgáznagyhatalom, s az egyirányú földgázfüggőségét csak akkor csökkentheti, ha a versenypiac kialakításához szükséges fejlesztéseket elősegíti. Ennek azonban a törvény éppen hogy ellene hat. A „fülkeforradalmi hevület” nem pótolja a szakmai hozzáértést és az átfogó energiapolitikai szemléletet.

El kell dönteni, hogy hosszú távra tervezünk, és támogatjuk azokat a fejlesztéseket, amelyek hatására csökken a lakossági piacon is a gáz ára, vagy ideig-óráig – akár a fejlesztések visszafogásával is – torzítjuk a piacot az alacsony árakkal. A kettő együtt nem megy. A kormány előtt álló alternatíva világos: vagy a magyar piacon is jelen lévő európai vállalatok számára teremt kiszámítható, EU-konform szabályozási környezetet, és így hoz létre regionális versenypiacot, vagy Oroszországgal köt különalkut.

Az elfogadott törvény és a folyamatos magyar–orosz tárgyalások tematikája alapján nem kételkedhetünk: Orbán Viktor már döntött. Több beszédében ki is fejtette, szerinte a jövő a Keleté. Egy Orbán–Putyin-egyezség, úgy látszik, sokat megér a Fidesznek, de sokba fog kerülni Magyarországnak.

Az Országgyűlés által 2008-ban elfogadott, az EU szabályaival összhangban álló energiapolitika – amelynek végső formába öntését a Fidesz is támogatta – egyebek mellett kimondja, hogy törekedni kell a kiegyensúlyozott „energiaforrás-struktúra” elérésére és fenntartására, a hazai források részarányának fenntartására, illetve növelésére, az import szállítási útvonal és forrás szerinti diverzifikálására s a regionális energiapiacok kialakulását elősegítő infrastruktúra fejlesztésére.

A megközelítően konszenzusos döntések eredményei – amelyeket a Nemzetközi Energia Ügynökség is kiemelt legújabb vizsgálataiban – kézzelfoghatók. Számos olyan földgázvezeték, -tároló épült, illetve kezdett épülni az elmúlt években Magyarországon – elsősorban a kiszámítható szabályozásnak, a tervezhetőségnek köszönhetően –, amelyek megnyitják az utat a regionális piacok kialakítása előtt, összeköttetést teremtenek Romániával, Horvátországgal, Szlovákiával, illetve bővítik a kapacitásokat Ausztria felől.

Magyarországnak tehát tényleges lehetősége van arra, hogy térségi elosztó központ legyen, de ehhez további fejlesztések szükségesek. Lehetővé válhat, hogy sok kereskedő sokféle forrásból származó földgázzal versenyezzen a fogyasztókért. Hogy olyan legyen a földgázpiac is, mint a kötelező gépjármű-biztosítás piaca, ahol évről évre lehetősége van a fogyasztóknak arra, hogy olcsóbb vagy megbízhatóbb szolgáltatót válasszanak.

Az energetikai fejlesztésekhez viszont elengedhetetlen az átlátható és kiszámítható szabályozási környezet. A most elfogadott törvény a legkevésbé sem ilyen, miután az energiapolitikáért felelős mindenkori miniszter kezébe adja a „bölcsek kövét”, ő dönthet mindenről, még a tényektől is függetlenül. Megmondhatja, hogy a piaci szereplők mennyiért kötelesek adni a földgázt, s mennyibe került a vezetékek megépítése, működtetése. Dilettantizmus, diszkriminatív szabályozás, áremelés, az Országgyűlés által elfogadott energiapolitika semmibevétele – ez jellemzi a most elfogadott törvényt.

Ráadásul a kistelepüléseken még nagyobb mértékben fog emelkedni a földgáz ára, mint a nagyvárosokban, mivel a Fidesz meg kívánja szüntetni az eddig országosan egységes elosztói tarifákat.

Az eddig elért magas szintű ellátásbiztonságot is lerontja az Orbán-kormány azzal, hogy a stratégiai földgázbiztonsági készletet tetszése szerint akár a felére is csökkentheti. Ennek e készletnek a létrehozását minden magyarországi földgázfogyasztó család megfizette a földgáz árában azért, hogy válsághelyzetben – amilyenre az elmúlt öt évben kétszer is volt példa –ne kerüljön veszélybe az ellátás biztonsága. Ez a Fidesznek tehát nem fontos.

A hazai földgázkitermelés növelésének ösztönzése helyett a törvény a hazai kitermelésű földgáz árát hatósági ármegállapítás alá vonja, ráadásul csak a Mol által kitermelt gázét! A külföldi befektetők által kitermeltét nem! Nyilván ez illik egy magát úton-útfélen patriótának nyilvánító kormányhoz. Persze ez, miként a törvény sok más eleme is, az EU alapszerződésébe és más uniós jogszabályokba ütközik.

A mesterségesen alacsonyan tartott lakossági árakat a versenypiaci szereplők fogják megfizetni, majd megfizettetni a fogyasztóikkal. Így végső soron – ahogyan a különadókat – ezt is a lakosság állja majd. A regionális energiapiacok kialakítását elősegítő infrastruktúra-fejlesztést gyakorlatilag megöli a törvény, hiszen ezeknek a vezetékeknek a megtérülését biztosító rendszerhasználati díjakat is a miniszter fogja meghatározni, önkényesen.

Az energetikában egy-egy döntés sajnos hosszú távra meghatározza a helyzetünket. Akik ezt a törvényt megszavazták, Magyarország jövőjével játszanak.

A szerző 2008-2010 között az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának az elnöke