Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdések egyik csoportja hasonló a naponkénti testnevelési óra bevezetésével kapcsolatos kérdésekhez, és a kettő egyidejű bevezetésével kétszeres gondot jelentene. Mely tárgyak óraszámának a rovására szaporítanák meg a nyelvórák számát? Miből és hol másfélszereznék vagy kétszereznék meg a korszerű, hatékony nyelvoktatást lehetővé tevő stúdiótermek számát? Honnan vennének annyi új nyelvtanárt és milyen bérkeretből fizetnék meg őket?

A másik felmerülő kérdéscsoport a diá kokra vonatkozik. Képesek lennének az átlagos képességű diákok három idegen nyelv egyidejű tanulására? Milyen óraszámban, hány évig és milyen szinten tanulnák a harmadik idegen nyelvet? Ma a jó tanárok diákjai az első nyelvből eljutnak az állami nyelvvizsgáig, néhányan, a külön is tanulók a felsőfokúig.

Ehhez hozzájárul, hogy négy-öt évig csak ezt az egy idegen nyelvet tanulják.

A négy évig tanult második nyelvből talán az alapfokú vizsga szintjéig jutnak.

Lerövidülne az az időszak, ameddig csak egyetlen nyelvre koncentrálnak? Nem menne ez az elsajátítás rovására? Mire jutnának a harmadik nyelvvel? Eljutnának legalább az utcai, bolti nyelvhasználat szintjéig?

Ami a negyedik nyelvet illeti, arra szerintem csak a rendkívüli nyelvtehetségek lennének képesek. Ők sem úgy, hogy egyszerre tanulnak négy új nyelvet, hanem úgy, hogy az elsőből nagyon korán levizsgáznak, és attól fogva azt már nem igazán tanulnák, csak gyakorolgatnák. Erre iskolai oktatást építeni mára elfeledett szóval voluntarizmus.

Válas György Budapest