Ha egy gépkocsival úgy követnek el szabálysértést, hogy arról bizonyító erejű rendőrségi felvételek készülnek, de nem történik rendőri intézkedés, s így az elkövető kiléte az elkövetés helyszínén nem tisztázódik, akkor az arra kijelölt hatóság – mondjuk a Vas Megyei Rendőrkapitányság – hivatalból a szóban forgó gépkocsi tulajdonosa, illetve üzemben tartója ellen indít szabálysértési eljárást.

Az eljárás azzal kezdődik, hogy a tulajdonos (vagy ha van, az üzemben tartó) kap egy hivatalos értesítést az eljárás megindításáról. Ebben az értesítésben egyebek között tájékoztatják arról is, hogy ha a szabálysértést nem ő követte el, akkor az értesítés kézhezvételétől számított öt munkanapon belül van módja ezen körülményt (menetlevél vagy az elkövető teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatának csatolásával) az eljáró hatóság tudomására hozni –ha mentesülni akar az eljárás alól. Az értesítést a hatóság tértivevényes levélben küldi, következésképpen nem kényszerül arra, hogy vélelmekre kelljen hagyatkoznia a kézhezvétel napját illetően. Valójában azonban csak tudná, ha érdekelné.

A helyzet az, hogy a szóban forgó hatóságot ez, vagyis tulajdonképpen a tényleges elkövető személye a legkevésbé sem érdekli: az első fokú határozatot úgy hozza meg, hogy az esetleges mentességet még csak véletlenül se vehesse figyelembe. Az egyik esetben, ami családomban történt, egy szombati napon adta postára a szóban forgó hatóság az eljárás megindításáról szóló értesítést, és a következő hét pénteki napján hozta meg a határozatot. Az eltelt idő – a postai mozgások szokásos sebességét figyelembe véve –vélhe tően arra sem volt elegendő, hogy a kézbesítés és a tértivevény visszaérkezése megtörténjen, tehát az eljáró hatósági személy valószínűleg még arról sem győződhetett meg, hogy a kézbesítés megtörtént, nemhogy megvárta volna az ettől számított öt munkanapot.

Az érintett személy szempontjából egyáltalán nem érdektelen, hogy a mentességet igazoló okiratokat még ingyen lehet benyújtani, a határozat elleni fellebbezést már csak 5000 forint illeték lerovása mellett…

A másik eset még durvább: a postabélyegző tanúsága szerint az eljárás megindításáról szóló értesítés még a rendőrségen volt (még postára sem adták), amikor a határozatot már meghozták. Ez az eset egyértelműen bizonyítja, hogy az eljárásrendnek nem része, hogy a határozat meghozatala előtt a hatósági alkalmazottnak meg kelljen győződnie arról, hogy az eljárás alá vont személy akar-e élni az eljárás alóli mentességet adott esetben biztosító jogaival vagy sem.

A dolog gyakorlati szempontból is abszurd, mert ha nem az eljárás alá vont személy volt az elkövető és ezt a törvényes időn belül igazolta is, akkor az eljárást vele szemben előbb vagy utóbb meg kell szüntetni, és akkor a hatóság is, és az állampolgár is teljesen felesleges köröket futott, de ennél is fontosabb az elvi és erkölcsi kérdés, az állampolgár jogainak tiszteletben tartása.

Ökrös Tamás magántanár

Lehoczki Károly rajza