Az összefoglaló írás a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) oknyomozó pályázatának segítségével készült, a TASZ tényfeltáró oldalán, valamint rövidített változatban a Magyar Narancs 2009/47. számában jelent meg e cikk szerzőjétől.

Kállai levelében kifejtette azt is, hogy: „A jelenlegi magyar rendszerben a jogalkotó a szabad identitásvállalást helyezi előtérbe”, ám „ha pusztán »bemondásra« lehet származást vagy identitást »igazolni«, az visszaélések alapja lehet” a származáshoz kötött kedvezmények, juttatások esetében, ezért ilyenkor „valamiféle többletfeltétel, objektív kritériumok meghatározása szükséges”.

A fent említett riport és folyatása (Cigánynak lenni hasznos, Magyar Narancs, 2010/44.) idén ősszel azt a kérdést próbálta körbejárni, hogy a laza törvényi szabályozás, a könnyen kijátszható pályázati kiírások és az ellenőrzés hiánya révén hogyan élnek vissza a Békés megyei Elek városában a Macika kizárólag roma tanulók részére kiírt tanulmányi ösztöndíjaival. Kiderült, hogy a 2008/2009-es tanévben 138-an, a 2009/2010-esben 145-en részesültek a Macika révén támogatásban az alig több mint ötezres lélekszámú településen. Eleken a roma népesség száma nem éri el az ötszáz főt, s ebben a körben – hetedíziglen – mindenki ismer mindenkit. Az ösztöndíjak nyilvánosságra került listájából a helyiek számára kiderült: a roma tanulmányi ösztöndíjban részesülők csupán harmada-negyede cigány származású. A többiek az anyagi előnyök miatt vallották magukat romának.

Az ösztöndíj az általános iskolások esetében 25-25, a középiskolásoknál 40-40, míg a felsőoktatásba járóknál 90-90 ezer forintot jelent félévenként. A roma ösztöndíjat elnyert fiatalok s felmenőik meghatározó többsége korábban soha semmilyen jelét nem adta, hogy a roma közösséghez tartozna. Sőt ahogy egy ösztöndíjban részesülő eleki cigány kedvezményezett megjegyezte: közülük többen úton-útfélen „büdöscigányoznak”, néhányan nyíltan rasszisták. Az ösztöndíjban részesülő nem roma fiatalok szülei között vannak vezető köztisztviselők, közalkalmazottak, jól menő vállalkozók.

Eleken a 2009/2010-es tanévben 32 egyetemre és főiskolára járó fiatal kap roma tanulmányi ösztöndíjat. Ez figyelembe véve az itt élő romák számát, azt jelentené, hogy a kisváros cigány népességének megfelelő korcsoportjából éppen mindenki a felsőoktatásban tanul. Ha ez így lenne, már nem is létezne az a probléma, amire a roma ösztöndíjat kitalálták.

A Macika-ösztöndíj a most futó tanévben Eleken 13 millió forintos összeget jelent, melynek meghatározó részét nem romák veszik fel. Kérdés: ez a kisváros a kivételek egyike, vagy a jéghegy csúcsa?

A 2009/2010-es tanévben 12 ezer felett van a megítélt „roma” ösztöndíj-támogatások száma. Illúzióink különösképp nem lehetnek, az anyagi előnyökért magukat romának hazudó fiatalok aligha csak Eleken vannak ilyen szép számmal. Hihető-e, hogy a többség csak itt találta meg az anyagi előnyökre nyíló kiskaput?

Mindez önmagában is skandalum. Ám igazán érdekessé most az teszi az ügyet, hogy Varga József (Fidesz–KDNP) egyéni képviselői indítványa nyomán a kormánypártok hamarosan rábólintanak arra a törvénymódosító javaslatra, mely szerint a 2011-es költségvetésben a Költségvetési Tanács (KT) 835 millió forintos támogatásából 825 milliót a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak utalnának át. (Varga egyébként 2000 és 2006 között a Macika kuratóriumi elnöke volt.)

És ezzel nem csupán Kopits Györgyöt és a demokráciát büntetik, de meg is jutalmaznak egy pazarló, rosszul működő szervezetet, s míg a gyanútlan polgárok azt hiszik, a romák javára fordítják ezt az összeget, a százmilliók nagy része nem romák, hanem csalók zsebébe vándorol.

A szerző újságíró