Utóbbi fantasztikus tünemény, hiszen míg afféle Fidesz-pragmatikusként elpolgármesterkedik a Belvárosban, közben képviselői mivoltában a legideologikusabb töltetű tervezetek előterjesztőjévé vált, mint például az ágazati különadóké, majd a devizaadósok megmentése érdekében vívott gigászi csatája alatt csak úgy odarittyentette a médiatörvény néhány fejezetét is, nyilván, mit neki az, belefér az idejébe.

És ne feledkezzünk el a sokoldalú Cser-Palkovics képviselőről se, aki, miután megtisztították előtte az utat Warvasovszky Tihamér ÁSZ-alelnöki kinevezésével, immár Székesfehérvár polgármestere is: az ő média iránti affinitása onnan eredhet, hogy 2006-tól tagja volt a kulturális és sajtóbizottságnak. Az is lehet, hogy csak arról van szó, amit önéletrajzában ír, szeret olvasni, s ennek alapján akár följogosítva is érezheti magát egy jó kis médiaszabályozás kiötlésére. Bizonyára neki is akad ideje erre, bőven, úgy is, mint polgármesternek.

Az viszont kétségtelen, hogy hármójuk közül a média világát a legmélyebben Menczer Erzsébet ismeri, aki újságíró-iskolát végzett, és a SZIM (Szerszámgépipari Művek) Hírlapnál volt gyakornok, aztán televíziós filmkészítéssel is foglalkozott, viszont nem polgármester. Nem mellesleg: főszerkeszti a SZORAKÉSZ Híradó című lapot is, amelynek egy találomra fölütött tavalyi számában ilyen mondatok vannak: „továbbra is globális tőketulajdonos bankok kapják adóinkból meg a kölcsönökből a feltöltést, mely azután külföldön megint a főnökségnél köt ki”.

Ha valaki azt gondolná, hogy nem, az nem lehet, hogy e három derék ember dolgozta ki ezt a majdani tankönyvekben a Hogyan szüntessük meg a sajtószabadságot? címszó alá besorolandó médiatörvényt, mert ahhoz kissé felkészültebbnek kellett lenni, akkor ezzel azt feltételezi, hogy kirótták számukra ezt a feladatot.

Mondjuk odaszólt valaki Menczer Erzsébetnek, hogy „te, Zsóka – Orbán Viktor így hívja a képviselő asszonyt –, ez a te ügyed lesz, pörgünk ezerrel, tudod, forradalmi idők, mi a fészkes fenének kéne egyeztetéssel bíbelődni?”, és Menczer Erzsébet bólint, bólint Cser-Palkovics András is, és bólint egyet a Fidesz-vezér-utódnak kikiáltott Rogán Antal is, mert ilyenek ők, ha szólnak nekik, bólintanak, nem mondják, hogy ne már, gyerekek, ezt ne velem vitessétek el.

Nem, tudják, hol a helyük, bólintanak, mert ezt akarta valaki, kit érdekel, mihez kell a nevüket adni, talán még meg is győzik magukat, hiszen ez új világ, amelyben új normákra van szükség. Igen, talán még el is hiszik maguknak ezt az egészet, bólintanak, nemzeti együttműködnek, mintaforradalmárokká válnak. A mit tettünk? döbbenete, ami előbb-utóbb mindig elönti a forradalmárokat, ezúttal is megkésett lesz.