Igaz, még rögzítik, hogy a házasság „a férfi és a nő legtermészetesebb életközössége” – azonos neműek között tehát kizárva –, vagy azt, hogy az emberi életet a „fogantatástól kezdve” védelem illeti meg. Ezzel a tétellel viszont nehéz lesz az abortusz mai teljes szabadságát fenntartani. Fontos, beláthatatlanul fontos lehet még, hogy az alapvető jogok pusztán – közelebbről meg nem határozott – erkölcsi értékekre hivatkozással is korlátozhatók lennének. Az elnagyolt munkaanyagnak így két alapolvasata van. Az egyik, talán felületesebb megközelítés: az alaptörvénynek új, vastag ideológiai mázzal bevont bevezető szövege lesz, alaposan megváltozik a szerkezete, s néhol felbukkannak a keresztényi értékek. Az alkotmányos alapjogok viszont lényegében nem változnak, így a sok hűhó tulajdonképpen felesleges.

A másik értelmezés szerint a Fidesz az alkotmányt saját hatalomtechnikai eszköztára egyik elemének tartja. Erről szólhat – a talán a jobboldalhoz közel álló – a második kamara felállításának a lehetősége, a minden magyar állampolgárt megillető választójog bevezetése. Igaz, abba még nem bonyolódnak bele, e jog gyakorlásának feltétele-e, hogy valaki a határokon belül éljen.

A jövőre nézve viszont a koncepció szinte hozzáférhetetlenné tenné az új alaptörvényt. Megváltoztatására a képviselők kétharmadának két egymást követő parlamenti ciklusban kellene igent mondania. Így tehát csak azt az alaptörvényt illeti meg e fokozott védelem, amely a jobboldal képére formált közjogi berendezkedést foglalja egységbe, miközben a mostanit hetente lehet alakítani.

A hónapok alatt összerakott, ám bebetonozásra rendelt alkotmány így alkotója számára is csapdahelyzetet teremthet. De nyitnak mindjárt egy kiskaput, hiszen a jelenlegi alaptörvényben szabályozott kérdések jelentős részét egyszerű kétharmados törvényekbe emelnék át. Ezekről – a munkaanyag szóhasználata szerint „sarkalatos” – törvényekről egyébként a rendszerváltozás óta folyik a vita, hiszen kormányok sora bizonyult tehetetlennek, ha az ellenzék e körben megtagadta az együttműködést. E törvények tehát konszenzusra kényszerítettek, s garanciát jelentettek az önkényeskedő hatalomgyakorlás ellen. Ezért akár helyeselhető is, hogy a Fidesz a közjogi rendszer újabb elemeit, például az ügyészségre vonatkozó szabályozást is, bevonja a kétharmados körbe.

Most viszont más a cél. A kétharmados törvények ugyanis a későbbi kormányok számára az alkotmányhoz hasonlóan szinte biztosan hozzáférhetetlenek lesznek, a Fidesz azonban, ha utóbb kiderül, hogy valamit véletlenül mégsem optimalizált a maga számára, 2014-ig biztosan szabadon barkácsolhat rajta.

Utána jó ideig senki nem lesz ilyen helyzetben. A Fidesz mozdíthatatlan öröksége lesz az alaptörvény.