Lengyelországban is napirenden van a nyugdíjreform, áldozatként ott is a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer van kiszemelve. Csak nem államosítják.

Az „Orbán-módszertől” való elhatárolódás tényében is, tartalmában is feltűnő. Tényében azért, mert az új magyar miniszterelnök első külföldi útja épp Varsóba vezetett, s visszanézve a prioritásként kezelt magyar–lengyel kapcsolatépítés, egybehangolás módot adhatott volna az egyeztetésre a mindkét felet nyomasztó magánpénztári átutalások dolgában. Az a pénz tudniillik, amit a munkavállalók járulékbefi zetéseiből Budapesten is, Varsóban is a költségvetés helyett a nyugdíjpénztárakba utaltak (itt a bér 8, ott 7,3 százaléka), itt is, ott is hiányzik, mindkét helyen adóbevételekből pótolják ki. A költségvetés állapota miatt azonban ezt a terhet se itt, se ott nem tartják pillanatnyilag vállalhatónak, végtére is az állami nyugdíjakat az állami kasszából folyamatosan és mindenképpen fizetni kell.

A tartalmi elhatárolódás érdekesebb. Orbán szokás szerint a „lerohanás”, Donald Tusk viszont a kompromisszumkeresés módszerét választotta. Magyarországon elhangzott egy bejelentés és pont. Lengyelországban viszont hetek óta komoly, olykor élvezetes szakmai vita folyik, a kormány minden mérvadó testületet és személyt meghallgat, éspedig az „élni és élni hagyni” koncepciójával. Természetesen spórolni akar és fog is, csinos kis öszszeget, de nem úgy, hogy a kötelező nyugdíjpénztári átutalások reformértékű rendszerét teljes egészében likvidálja.

Senkit nem kényszerítenek vissza az állami rendszerbe, még csak biztatás se hallik a biztonság ábrándos ígéretével. Hanem úgy, hogy csökkenti az átutalásokat, ráadásul két teljes éven át a pénztárak nem készpénzt, hanem úgynevezett nyugdíjkötelezvényeket kapnak, amelyek a piacon nem forgalmazhatók. A rákövetkező három évben fokozatosan csökkentik a kötelezvénykibocsátást, s növelik a készpénzarányt, majd 2015 után megszűnnek a kötelezvények, s „visszavezetik” a készpénzátutalásokat. De már a csökkentett mértékben. E kötelezvények csak akkor lesznek készpénzre beválthatók, ha az érintett dolgozó nyugdíjba megy.

Pár nappal ezelőtt még az volt a terv, hogy a 7,3 százalékot 3,0-ra vágják vissza. A pénztárak azt kezdték sikoltozni, hogy íme, itt az államosítás első lépcsője. Félek azonban, nem ez hatotta meg a kormányt, amikor a visszavágást 5 százalékra enyhítette, hanem – amint azt a Gazeta Wyborcza jelezte – az, hogy a tényleges magyar államosítás hírére zuhant a budapesti tőzsdeindex és a forint árfolyama is. A Tusk-kormány megriadt. Ha a zloty gyöngül, növekszik a nemzeti valutában számolt államadósság, amely most alulról verdesi az 55 százalékot. Ha ezt a határt túllépi, a lengyel kormánynak az alkotmány értelmében drasztikus takarékossági intézkedéseket kéne hoznia. Egy évvel a választások előtt.

Így érkezett meg a budapesti gyors ezúttal Varsóba. Józanító hatással. A pénztárak kifosztásának ez az enyhe variánsa nyugtatólag hat majd a piacokra, hiszen lehetett volna rosszabb is. Mint Magyarországon.