A Heti Válaszban idézett dokumentumok szerint Lendvai Pál bizalmas információkat szolgáltatott a Kádár-diktatúra Külügyminisztériumának az 1985-ös kulturális ellenfórum szervezéséről. Lendvai a Népszabadságban reagált erre a vádra (Paul Lendvai visszautasítja a vádakat, 2010. november 19.).

Nem azzal, hogy tagadta volna a hetilap állítását, miszerint ő a magyar hivatalos szerveket a tervezett rendezvényről előre és önszántából tájékoztatta, hanem azzal, hogy a rendezvényről azt állította: nem „ellenzéki csúcs volt, hanem tekintélyes nemzetközi részvétellel megtartott nyilvános beszélgetés, amelyről a világsajtó is tudósított”. Ez olyan tényszerű állítás, amely épp a lényeget fedi el, azt, hogy az ellenfórum, ha nem is „csúcs”, de ellenzéki rendezvény volt, melynek ellehetetlenítéséért a diktatúra hatóságai mindent megtettek, és ebben segítette őket minden információ, amit a rendezvény előkészítéséről kaptak.

Már hónapokkal korábban igyekeztek mindent megtudni az előkészületekről, amelyeket az itthoni szervezők („Kormos”, „Molnár”, „Szeges”, „Elvakult”, „Pörge” és „Csókás” fedőnevű célszemélyek, azaz Bencze György, Kis János, Kőszeg Ferenc, Hamburger Mihály, Haraszti Miklós és Csoóri Sándor) igyekeztek éppúgy elkonspirálni, mint a Nemzetközi Helsinki Szövetség vezetői, akik a vonatkozó iratokat bizalmasnak minősítették.

A magyar hatóságok ellenséges fellépése – többek között az előre lefoglalt konferenciaterem kibérlésének vagy az „ellenfórum” lengyel meghívottjai beutazásának megakadályozása – miatt tiltakozó külföldi szervezőket, Gerald Naglert és Jeri Labert Horn Gyula külügyminiszterhelyettes, a Kulturális Fórum szervezését összefogó operatív bizottság vezetője arról tájékoztatta, hogy „az Önök beadványában jelzett rendezvény ... megzavarhatja a fórum munkáját és légkörét. A Kulturális Fórumon 35 ország kormányküldöttségei, az európai kultúra reprezentánsai vesznek részt, akik szabadon kifejthetik a véleményüket. [A béketábor küldöttségei közösen elfogadott taktika alapján ügyrendi és napirendi trükkökkel jó előre megakadályozták, hogy a kényes kérdésekről, mint pl. a cenzúra, szabad vita folyjék. – M. A.] Ennek fényében érthetetlen a jelzett rendezvény kezdeményezése. Mindezek alapján az illetékes magyar hatóságok nem járulnak hozzá a tervezett rendezvény megtartásához.” Ennek a döntésnek úgy sikerült érvényt szerezni, hogy Budapest szállodáit és éttermeit váratlanul csőtörési hullám árasztotta el. Sem a Duna Intercontinentalban, sem a Gellért Szállóban nem lehetett különtermet bérelni sürgős karbantartási munkák miatt.

A BRFK Állambiztonsági Szervének jelentése szerint „a szerv valamenyi szálloda esetében megelőző és figyelemfelhívó intézkedéseket tett, ennek ellenére várható, hogy a szervezők a főváros erre alkalmas éttermeiben kísérelnek meg termet foglalni”. De a szervek éberek voltak. Még egy születésnapi rendezvényt is betiltottak, amelyet a Borostyán étteremben szeretett volna aznap megtartani a pórul járt rokonság. A „nyilvános beszélgetésre” így előbb Eörsi István, majd Jeles András és Kis Anikó lakásán került sor. Ezt a magyar állambiztonság már valóban nem zavarta szét. Nehogy megzavarják a Kulturális Fórum „munkáját és légkörét”.

A szerző történész