1996-tól mostanáig az Országgyűlés gyakorolta – a pártok kisstílű üzelmeinek vagy éppen sötét szándékainak megfelelően egyébként nagyon rosszul – a tulajdonosi jogokat a Magyar Televízió, a Duna Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda felett. Ebben az említett időszakban a közszolgálati intézmények vezetői posztjait még pályáztatás útján, megfelelő testületek döntése alapján lehetett – a hatalmi játszmák miatt persze egyre kevésbé lehetett – betölteni. Egészen a Medgyessy-kormány népboldogítónak szánt intézkedéséig, azaz a készülékhasználati díj eltörléséig ezeknek a vezetőknek nem kellett feltétlenül kiszolgálniuk a mindenkori kormányfő szeszélyeit azért, hogy legyen pénz a médiumok működtetésére.

Nos, mára mindez bevégeztetett. Az, hogy mi történik ezekben az intézményekben, s mi történik ezekkel az intézményekkel, csupán egy-két személy döntésén múlik. Mint a vezérigazgatói – immár nem elnöki, hanem bármikor leváltható vezérigazgatói – kinevezések is mutatták, megvannak a jól végiggondolt technikák arra, hogy azok kerüljenek helyzetbe, akiket a hatalom benső körei akarnak helyzetbe hozni.

Persze a sors fintoraként megtörténhet, hogy egy idő múltán nyugalom költözik a székházak falai közé. Az alkotók végre dolgozhatnak ahelyett, hogy rettegnének, s ennek következtében – amint az részben a Kádár-rendszerben is volt –a műsorok bizonyos szempontból jobbak lesznek. Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy mindazok a jól képzett szakemberek, akiknek egy része áldozata, más része pedig vámszedője volt az eddigi romlásnak, ha úgy hozza a sors, adandó alkalommal visszatér, s az új lehetőségekből ismét részt kér!

Nem mondom, hogy ne lenne ezzel baj, de bizonyára tudomásul vesszük a fejleményeket, mint ahogyan annyi mást is tudomásul szoktunk venni a Kárpátmedencében. Egyet azonban szögezzünk le: jó időre bizonyosan elvetélt a köz egészét szolgálni próbáló médiakísérlet. Mert az bizony elvetélt. Még akkor is, ha szómágiával változatlanul közmédiumokról beszélnek a törvényhozók, a hatóságok, s mindenki más, aki vagy tudatlanságból, vagy haszonlesésből mondja közszolgálatinak a mára bizony a kormány szolgálatába rendelt, például a médiatörvény november 22-én beterjesztett tervezetében központi híradóműsorral kiszolgálni tervezett (?), vagyis államivá tett médiumokat.

Ehhez képest volt figyelemre méltó, hogy ugyancsak november 22-én este a Duna Televízióban a frissen kinevezett vezérigazgató, a korábbi hírtévés, Ókovács Szilveszter többször is állami médiumként szólt az általa négy napja vezetett intézményről. Legalább neki higygyünk, ha már a tények nem győznek meg eléggé bennünket!

Domokos Lajos újságíró

Lehoczki Károly rajza