Csak néhány történelmi adatot szeretnék a demonstrálók, a Jobbik figyelmébe ajánlani. Hazánk megcsonkításának gondolata nem Károlyi miniszterelnöksége idején fogant meg, hanem évekkel korábban. Így Oroszország mint az antant tagja még a világháború kirobbanása előtt Romániának ígérte Erdélyt, ha szembefordul az Osztrák–Magyar Monarchiával és csatlakozik az antanthatalmakhoz. 1914–1915-ben Masaryk tervet dolgozott ki a szlováklakta Felvidék Csehországgal történő egyesítésére. A háború első éveiben a franciák és az angolok még a Monarchia mellett tették le a voksukat, azzal a feltétellel, ha a nemzetiségek önkormányzatot kapnak. 1918 nyarán azonban már a megszüntetés mellett foglaltak állást. „Javukra” legyen mondva, hogy október közepén hazánktól „még csak” a nemzetiségiek lakta területeket akarták elcsatolni.

Az idő múlásával azonban az antant részéről a Monarchia sorsát, ezen belül Magyarország határait és egyáltalán jövőjét illetően egye szigorúbb követelmények fogalmazódtak meg. November elején a páduai fegyverszüneti egyezmény –már és még csak – Horvátország önállósodását rögzíti, de az ország történelmi határainak módosítását fel sem veti. De november 13-án Franchet d’Esperey francia tábornok a belgrádi katonai egyezményben Magyarország megcsonkítását fogadtatja a magyar küldöttséggel, előre jelezvén a majdani országhatárainkat is, amelyek többé-kevésbé egybeestek a Trianonban rögzítettekkel.

Bár a párizsi béketárgyalásokon többször is felmerült az antant egyes képviselői részéről, hogy határaink megszabásánál vegyék figyelembe a területek nemzetiségi összetételét, de végül is elsősorban a franciák gazdasági, politikai és katonai érdekeinek megfelelően barátaikat: Csehszlovákiát, Romániát, Jugoszláviát jutalmazták, hazánkat mint a Monarchia hűséges tagországát pedig büntették a trianoni határok megszabásával.

Károlyi Mihály november 13-án a magyar küldöttség élén találkozott ugyan Franchet d’Esperey-vel, de arra nem kaptak lehetőséget, hogy a magyar elképzeléseket előterjesszék vagy a francia egyezménytervezetet megvitassák. Ehelyett a tábornok napóleoni pózt felvéve a következőket mondta: „Önök a csehek, a szlovákok, a románok és a jugoszlávok ellenségei. Nem kell mást tennem, mint jelt adni, és önök megsemmisülnek.” Ezután csak egy lehetőség maradt a magyarok számára: aláírni az egyezményt. Mindezek ismeretében állíthatjuk, hogy Károlyit sem a belgrádi katonai egyezményért, sem a párizsi békeszerződésekért nem terheli semmilyen felelősség. Az utóbbiért azért sem, mert 1919 nyarán hatalmától megfosztva külföldre távozott.

A Jobbik képviselőit nem befolyásolják, talán nem is érdeklik a történelmi tények, csak az, hogy lejárassanak mindenkit, aki nem azonosult, nem azonosul politikai platformjukkal.

J. Tóth Dezső Budapest