November 13-i számukban az általam igen kedvelt, és gyakran olvasott Válas György berzenkedett a divatos mai szóval „pofátlan” helyszíni bírság ilyen drasztikus emelésén. Kedves fórumtársam viszont abban téved, hogy a yard ezt a helyszínen szedi be. Sok éve már csak csekket adnak, vagyis nem kell százezer forintokkal a zsebünkben autózgatnuk, de olyan súlyosan szabálytalankodnunk sem, hogy ennyire büntessenek. Ami szerintem aggályos, hogy a rendőr ott a helyszínen igen csak nagy hatalommal fog rendelkezni, mármint hogy „mi mennyi”, és szerintem ez nem éppen a korrupció visszaszorítását szolgálja.

Konecsny Gyula Budapest

Mesterházi Miklós, a nemrég elbocsátott filozófus írásában kiáll kollégája mellett, és felemeli szavát tervezett nyugdíjazása ellen (Pajzán história, november 15.). „Mondom, nem jogtalan a dolog, csak épp szemmel láthatóan nem szép, olyannyira nem szép, hogy ronda. Merthogy bár nem jogtalan, ellenben baj.” Igen, és ez a megállapítás elmondható arra is, hogy 1991–1994-ig (tehát a rendszerváltás után) úgy volt valaki az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, hogy nem rendelkezett tudományos fokozattal. Esetleg emiatt is lehetett volna pirulni. Aggódik továbbá kollégájának jövőbeni megélhetése miatt is:

„...nemigen volt állásban, és amikor rehabilitálták, kapott valami kitüntetést, szolgálati éveket viszont nem.” Talán ezért is kellett volna megszereznie az MTA Doktora fokozatot, mert így folyamatosan kapná a nagydoktori pótlékot, ami hellyel-közzel kompenzálná a kiesett tíz évet. Kétségtelen szakmai kvalitása alapján húsz év alatt ez simán ment volna.

Amúgy meg már 1986-tól, tehát az őt üldöző Kádár-rendszerben, amerikai, angol és francia egyetemeken tanított. (Gondolom, nem ingyen.) Hozzáteendő, hogy 1994-től a chicagói, 2002-től pedig a Yale Egyetem vendégtanára is. (Gondolom, nem ingyen.) Ezeken kívül rendszeresen jelennek meg publicisztikái. (Nem akarom ismételni a zárójelbe tett mondatot.) A fentieket Mesterházi Miklós is jól tudja, úgyhogy bátran sutba dobhatja az álnaivitást, felülemelkedve a személyes sértettségen, és csoportfüggő elfogultságán.

Wiegandt Tamás Budapest