Az előadást végül nem mutatják be, téglaszín kezek megóvták a „szimbolikus közintézményt, a magyar színjátszás templomát” ettől a „nem rendeltetésszerű használattól”. A főigazgató bérdarabja tehát megbukott, még mielőtt színre került volna, ő maga pedig kénytelen volt visszavonni szóbeli ígéretét a kulturális intézettől. Hogy ezek után Románia valaha megemlékezhet-e nemzeti ünnepéről a nagykövetség épületén kívül bárhol ez országban, az titok marad. Mint az is: jövőre elmehet-e koszorúzni az aradi vértanúkhoz a hivatalos magyar küldöttség.

Alföldi hat hónapja tartó gyalázásában egyesült a parlamenti többség. „Tette kimerítette a hazaárulás fogalmát” – csatlakozott a Jobbikhoz a hirtelen feladathoz jutó kiérdemesült híradós, Pálffy István KDNP-frakciószóvivő. A Fidesz rafináltan óvatos maradt. Azt mondja „a két nép közeledése és kulturális kapcsolatai neki is fontosak, ám a meglévő érzékenységekre és a fájó sebekre mind a politikai, mind pedig a kulturális vezetőknek tekintettel kell lenniük”. Ez az egyenes beszéd! Mutatja, hogy megzavarodott az ország uralkodó elitje, nem tud mihez igazodni. Gondolataiban talán felrémlett a kép, milyen őszinte egymásra talált kebelbarátsággal kacagott most, a nyár derekán Orbán Viktor kormányfő és Traian Basescu elnök Tusnádfürdőn, a bálványosi szabadegyetem pulpitusán.

Akkor Orbán Viktor a két ország viszonyának szorosabbra fűzéséről, a közép-európai együttműködés új alapokra helyezéséről beszélt. Felrémlett talán az is, hogy a román fél – persze a moldáviai román kisebbségre kacsintva – egyetlen szót sem szólt a kettős állampolgárság magyarországi bevezetése ellen. És rémlett talán az is, hogy mindkét ország a határok nélküli európai közösség tagja, nem állnak háborúban, háborús viszonyban egymással. Sőt!

De hát a lényeg nem ez. November 30-án este Nagy-Románia megalakulásának és Erdély Romániához való csatolásának 92. évfordulóján, Románia nemzeti ünnepének előestéjén előadást és állófogadást tartottak volna a Nemzeti épületében. A lényeg megint, újra és újra: Erdély és Trianon. Pedig tudnunk kellene, nem írhatjuk át a történelmet, nem gyűlölhetjük örök időkig Romániát, az antantot, a világmindenséget. Hogy a sérelmekért 90 év után anakronizmus elégtételt követelni, hogy még Orbán Viktor elnagyolt és téves, de valahol mégis európai jövőképe is összeegyeztethetetlen ezzel a múltba meredő, sértett köldöknézéssel.

Van itt még valami, ehhez képest apróság. Megvan az ürügy Alföldi menesztéséhez. Április óta világos: e politikai kurzus alatt nem maradhat a Nemzeti élén. Mérget vehetünk rá, ki is rúgják. Ám magára vessen – miért nem tanulta meg a politikai színjátszás fortélyait.