Néhány fontos részlettel szeretném kiegészíteni. Felhívom az olvasók figyelmét az „apró betűre”. A 40 év után nyugdíjba mehetnek a nők című hangzatos intézkedés részleteiben sajnos ott lakozik az ördög: a 40 év csak a háromgyerekesekre vonatkozik. Két gyerekkel már 42, egy gyerekkel pedig már csak 44 év után lehet elmenni. És mivel a tanulmányi idő nem számít bele – pedig törvényesen szolgálati időnek számít –, az, aki „csak” két gyereket produkált, és nem átallott tanulni, ugyanott van: vagyis egy hatalmas lufival van dolgunk. A lufi érdekében azonban félszázalékos járulékemelést is beszed a kormány, ami végképp szembemegy a józan ésszel, és szembefordítja a társadalom különböző rétegeit.

Azt az apró betűt is érdemes kibogarászni, aminek hangzatos megfogalmazása „a részmunkaidős hölgyek utáni járulékkedvezmény” címen szerepel a beszédekben. Ez már valóságos csapda: kizárólag a munkaerőpiacra gyesről azonos időben visszatérő, végzettségét, tapasztalatát tekintve ugyanarra a munkakörre alkalmas, újonnan felvett dolgozó nők esetében adható, akik egyszerre, egy adott munkáltatónál ugyanarra a munkára jelentkeznek. Ez a halmaz azonban üres. Ha a saját régi munkakörébe visszatérő nőt illetné meg ez a lehetőség, hogy megoszthatja a munkakört egy másik, esetleg nem gyes után levő, hanem idős szüleit ápoló másik kollégával, az valós megoldás lenne. Ez így egy újabb lufi.

A cikk sajnos nem szólt arról, hogy a Lehet Más a Politika nevében általam benyújtott javaslatokkal és számtalan felszólalásommal hónapok óta igyekszünk elérni azt, hogy a kormány ezekben az apró betűkben ne fordíthassa a visszájára az elsőre jónak tűnő intézkedések valódi irányát. Hargitai Miklós véleményjegyzetében (Mi kell a nőknek?, november 13.) idézett államtitkári válasz, miszerint „Magyarországon a nők szeretnek otthon lenni” az én egyik napirend előtti felszólalásomra adott válaszban szerepelt, szövege és videója megtalálható az Országgyűlés honlapján.

Egy magára valamit is adó európai konzervatív pártban egy ilyen megszólalás után lemondatnák az adott kormánytisztviselőt. És nem pusztán azért, mert ez a véleménye (ilyen véleménnyel be se lehetne kerülnie a kormányba), hanem azért, mert felkészületlen: nem ismeri a vonatkozó adatokat, amelyeket a szerző is idéz cikkében a drámaian megváltozott társadalmi felfogásról, miszerint már a nyolc általánost végzett férfiak sem így gondolkodnak. Nem beszélve a nőkről.

De folytatom a lufik lyuggatását. A gyes három évre való visszaemelése a szakemberek egyöntetű véleménye szerint csapda: a témában benyújtott országgyűlési határozati javaslatom vitáján, a szociális bizottságban maga a kormány képviselője mondta el, hogy három év alatt egy nő szinte teljesen elveszíti azokat a képességeit, amik a munkába álláshoz szükségesek. Ha a kormányzat álma szerinti 3x3 évre kivonjuk a nőket a munkaerőpiacról, örökre csapdába zárjuk őket: ha nem tudnak vissza-visszamenni minden gyerek után egy időre, akkor kilenc év gyes után már joggal mondja akár a legemberibb munkáltató is, hogy ne haragudj, de csak alacsonyabb munkakörbe tudlak felvenni. A jó hír az, hogy a legújabb EU-irányelveket reményeink szerint hamarosan átveszi Magyarország is, és akkor hat hónapra nő a védett időszak az anyák munkába való visszatérése után, ez hatalmas előrelépés. Jó lenne, ha ezekre, a Hargitai Miklós cikkében is említett legjobb európai gyakorlatokra és a Népesedési Kerekasztal, valamint az általunk felkért szakemberek által kidolgozott javaslatokra figyelne a kormány, hiszen ezek a cikkben is leírt módon egyszerre képesek a versenyképességet és a népesedési mutatókat javítani.

Ertsey Katalin országgyűlési képviselő, munkahelyi esélyegyenlőségi szakértő, Lehet Más a Politika