Azonban ezt a „mankót” mihamarabb el kellene dobni és talpra állítani a magyar vidéket, a magyar mezőgazdaságot.

Bebizonyosodott az elmúlt húsz év alatt, hogy ez magától nem megy, ehhez nálunk kell az okos állam okos segítsége.

Ha Kun István cikkemből azt szűrte le, hogy én egy, az állam által létrehozott és működtetett „kereskedőházra” gondolok, félreértett.

Elképzeléseim szerint a „magyar kereskedőház” a termelők által létrehozott, az egész országot átfogó részvénytársaság lenne, amelynek létrehozásához és működtetéséhez hathatós állami segítségre lenne szükség.

Az ilyen termelői összefogás nem idegen az EU-tól, gondoljunk csak a holland–dán szövetkezeti vállalatokra, melyek egyegy termelési szektort átfognak, nem kis állami segítséggel.

Miért nem szövetkezeti formában gondolkodom?

Magyarországon a szövetkezeti szerveződésnek rossz hagyományai vannak, amit a termelők és a társadalom még nem küzdött le.

A cikkben említett Land O’ Laker egyesült államokbeli tejszövetkezetet a 90-es évek közepén módom volt a helyszínen tanulmányozni.

Alapszabályukat magammal hoztam, és rendelkezéseit üdvösnek tartanám a magyar szövetkezeti jogba átültetni.

Ez azonban hazánkban egyelőre még csak álom marad.

Meggyőződésem, hogy az ország, a vidék és a mezőgazdaság sorsa a piacszerzési lehetőségeken áll vagy bukik. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy a magyar árukat minél nagyobb tömegben, minél hatékonyabban tudjuk a világpiacon elhelyezni.

Ehhez nyújtana egy kis segítséget a magyar termelők által állami segítséggel létrehozott kereskedőház.

Dr. Szűcs László, a szekszárdi Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke