Autodidakta csillagászaink pusztán csak egymást pásztázva nem is gondolják, mennyire reális mostanság fekete lyukakról elmélkedni a gazdaságpolitikai diskurzusok részeként. Látómezejük szűkös: valójában ugyanis az Európai Unió vészesen közel került ahhoz, hogy magába szippantsa egy még az eddiginél is mélyebb pénzügyi válság, ahonnan már nem lesz visszaút.

Mindez nem az én vészmadárkodásom, hanem az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy gondolja úgy, hogy maga az unió sem menekül meg, ha „nem leszünk képesek kezelni az eurózónában dúló adósságválságot”. A görög krízist még úgy ahogy átvészelte a szervezet pénzügyi mechanizmusa, ám azóta az írek és a portugálok is jelezték: Brüszszel, még egy kis baj van!

Szökik tehát az oxigén nagyon, de a magyarok kabinjából egyre csak kicsinyes civódások zaja szűrődik ki. Brüsszel számára nem is igazán érhető, miről. Onnan azt látják, hogy a soron következő kapitány – Magyarország adja januártól az elnökséget az EU-ban – csapatában nagy a lökdösődés, hogy ki férjen oda az ablakhoz. Ahonnan aztán valóban festői kilátás nyílik – az egyre jobban örvénylő fekete lyukra.

A magyarországi pénzügyi intézmények is úgy érezhetik, egyre gyorsabban forog velük a világ. Szinte már hetente látnak napvilágot a különadójuk meghosszabbításáról, növeléséről szóló hírek. De a társadalmi egyeztetésre – konzultációkra – oly kényes Fidesz-kormány egyszer sem méltatta a bankokat arra, hogy megossza velük az elképzeléseit, mielőtt dönt a plusz adójukról. Meglehet, az orbáni „gyors döntések” ideje nem kedvez az ilyen piszmogásnak.

Ez a rapid módszer azonban nem lesz átültethető az uniós gyakorlatba. Félig keserűen állítom ezt, hiszen azért az sem nevezhető ideálisnak, amilyen sebességgel Brüsszelben intézik az ügyeket. Az uniós bürokrácia, a döntéshozatalra való képtelenség hosszú évek alatt terelte a mostani, egyre kilátástalanabb pénzügyi helyzet felé az EU-t.

Kapitányok válthatták szép nyugodt sorban eddig egymást, a hajó pedig csak sodródott. Orbán kormányának megadatik a lehetőség, hogy elnökségünk a katasztrófa elkerülésének időszakaként vonuljon be az EU történelmébe. Időben kitérni az egyre nagyobb fekete lyuk elől – ez igazi sikertörténet lenne. Itthon és Európában egyaránt.