Hogy Piricsén nem volt halálos áldozat, csak a véletlen jó szerencse műve. Az akkor öt-, ma hatgyermekes Tibor ugyanis nem tudott kijönni a házból. Nem nyílott az ajtó! Ennek köszönheti, hogy életben maradt. Most azonban úgy tűnik, Getyinás Tibor élete mégis tönkremegy! A napokban ugyanis látogatást tett náluk a védőnő és megállapította, hogy a gyermekek életveszélyben vannak. A szoba-konyhás viskó bármikor a fejükre dőlhet. Az édesapa ugyan az Orosz László polgármester jóvoltából hozott palával megjavította a tetőt, de a júliusi vihar és a sok eső úgy tönkretette az alapozás nélküli, a gyújtogatás során megsérült házacskát, hogy megroggyant, és félő, hogy a fejükre dől.

Getyinás Tibor tisztességesen neveli gyermekeit. A nevelési segélyből felruházta most is őket, cipőt és melegítőt vásárolt a kicsiknek. Ünneplőruhájukat húzták fel éppen az iskolásfiúk, amikor október 22-én náluk jártunk, s készülődtek a forradalmi megemlékezésre. Tibor nem iszik, nem gépezik, csekély járandóságát az utolsó fillérig beosztja. Jutkával, fiatal feleségével elvágynak a településről. Valami csodában reménykednek. Házat szeretnének, amiben mind a hat gyereküknek kényelmes férőhelye van, és elvonulhatnak leckét írni. Ahol meleg van és lehet fürdetni is, anélkül, hogy kockáztatnák a megfázást. De lesz-e valaha is tisztességes fedél a fejük fölött? Vagy a felelősök esetleg majd biztosabbnak látják a gyermekek jövőjét, ha elveszik és állami gondozásra ítélik őket?

Igaz, ez sokkal többe kerülne az adófizető állampolgároknak, hiszen hat gyermek állami gondozottként való ellátása kilencmilliót is kitesz évente! És akkor még nem beszéltünk a hajléktalanná vált szülők intézményi ellátásának költségeiről. A segítség elmaradása tehát tékozlás.

Megoldás persze lenne. Kóka Jenő özvegye felajánlotta családi házát, amelyben ő maga nem bír lakni – naponta szembesülni a tragédiával. Naponta újra megélni, ahogy az ajtón kilépő férjét leteríti egy orvlövész golyója… Azt mondja, ha kapna egy házat, amelyben ellakhatna a lánya családjával együtt, szívesen felajánlaná a magáét más érintett családnak…

Most tehát arra várunk, akadjon valaki, aki legalább két és fél milliót áldoz arra, hogy lakást vásároljon a meggyilkolt Kóka Jenő özvegyének, hogy aztán az özvegy a saját házát átadhassa másnak.

Ha legalább a felzárkózásért felelős államtitkár érvényt szerezne ígéretének, és végre beindulna a gépezet.

Hogy miről beszélek?

A nyáron húsz külföldi, és mintegy tucatnyi hazai önkéntes próbálta a rasszista támadásokban érintett hat család lakhatását rendbe tenni. Építkeztünk Tatárszentgyörgyön és Kislétán, javítottunk Tiszalökön is. A záróünnepségre Balog Zoltán államtitkár köszönőlevelet küldött az önkénteseknek azzal az ígérettel, hogy a magyar kormány is hozzájárul a nemzetközi újjáépítés költségeihez. Milyen kár, hogy a beígért segítség azóta sem érkezett meg!

Milyen nagyon hiányzik, hogy a támadások áldozatainak, a túlélőknek a sorsát is figyelemmel kísérjék!

Köztünk vannak, és szenvedéseik, mindennapi nélkülözéseik a mi szégyenünk!

A szerző a Phralipe alelnöke