Lássuk be, hogy a társasági adókedvezmények célközönsége a tőkeerős, fellendülőben lévő, lehetőleg sikerágazatban tevékenykedő vállalatok voltak és azok ma is.

Meglennének ezek a vállalatok a kedvezmény nélkül? Nagyon is! Vannak olyan rászoruló vállalatok, vállalkozók, akiket az igazságosabb adórendszerrel jobban támogathatna a kormány, akik enélkül lehet, hogy holnap kénytelenek lehúzni a rolót, utcára küldeni a dolgozóikat? Vannak hát!

Ezen miért nem tetszettek keseregni az elmúlt évek során? Én tudom és nagyon is megértem. A vállalati adókedvezményeknek ugyanis a végső célja a munkahelyteremtés és -fenntartás. Továbbá az olyan gazdasági szereplők bebiztosítása, akikre beszállítói hálózatok épülnek, és családok százait tartják el biztosan, hosszú távon.

Tehát a vállalati adókedvezmény egy hosszú távon fenntartható rendszer érdekében osztja el a nemzeti jövedelmet önkényesen.

A Fidesz családpolitikája nem ugyanerről szól? Azokat a középosztálybeli családokat célozza meg, akiknek nincsenek mindennapi megélhetési gondjaik, akik eddig is eléldegéltek a havi nettójukból egy vagy két gyerekükkel. Viszont háromra már gondolni se akartak. Most erőteljes buzdítást kapnak a kormánytól: gyerünk, mindent bele!

És ha valóban belevágnak, három gyereket felnevelnek, kiiskoláznak, azokból derék adó- és járulékfizető állampolgárok lesznek – ez a végső célja a rendszernek. Olyan jövőt hagyni öregkori magunkra és gyerekeinkre, ahol egyre bővül – vagy legalább stabilan áll – az állami elosztórendszerbe befizetők száma, és erre lehet alapozni az állam működését.

Azaz azzal, hogy a modell ma nem a leginkább rászorulókat részesíti nagyobb előnyben, azt a célt szolgálja többek közt, hogy a jövőben is lehessen rászorultsági alapon működő szociális hálót fenntartani Magyarországon.

Illés Gábor közgazdász, Debrecen