A 98 százalékos végkielégítési különadónak csak egyik sajátossága, hogy a munkajogi törvényekben alanyi jogként biztosított munkavállalói járandóságot terhel meg büntető adóval. Másik sajátossága – s alkotmányossági szempontból ez sokkal fajsúlyosabb – hogy ezt visszamenőlegesen teszi! Ezzel egy fontos jogállami követelmény sérül: a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma. Miért merénylet a jogállam ellen a visszamenőleges jogalkotás?

Leginkább azért, mert gyengíti a jogbiztonságot. A visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma arról szól, hogy a ma törvényhozói alkotmányosan nem érinthetik a tegnap jogszabályai szerint törvényes eseményeket, folyamatokat; pontosabban azok jogi minősítését. Mind a korábbi, mind az újonnan benyújtott jogalkotási törvény tételesen tiltotta és tiltja a jogszabály „viszszanyúlását” hatálybalépése előtti időszakra. Büntetőjogunkban alapvető, hogy senki nem büntethető olyan magatartásért, amely az elkövetésekor nem volt bűncselekmény. A polgári törvénykönyv tételesen kimondja, hogy jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Csak a bíróságoknak, csakis az igazságszolgáltatásnak van joga egy-egy konkrét szerződés érvénytelenségét vagy semmisségét visszamenőlegesen megállapítani, s a „jó erkölcsbe ütközés” vagy „joggal való visszaélés”, vagy „feltűnő értékaránytalanság” stb. jogcímeken visszaítélni a kifizetéseket. Szigorúan egyenként, mert csak az egyedi szerződés semmis vagy érvénytelen, s nem a jogszabály. Hová lesz a jogbiztonság, a jog tisztelete, jóhiszemű joggyakorlás, a szerzett jogok védelme, szerződéses szabadság stb., ha csuklóból lehet visszamenőlegesen más jogi feltételeket teremteni a múlthoz?

A visszamenőleges hatályú jogalkotás erodálja a jogot a társadalomban; stabilitás helyett a jogszabály ideiglenességét és megbízhatatlanságát sugározza. Éppen elég baj, hogy a jogi környezet nem eléggé stabil, s a jogszabályok szinte követhetetlenül gyorsan változnak. De, hogy még abban se lehessen biztos az állami szervvel bármilyen jogviszonyban szerződő partner, hogy a ma hatályos jogszabályok alapján cselekvése törvényesnek minősül-e holnap?

További negatív jelenség a visszaható jogalkotással kapcsolatosan, hogy felszámolja az állam kötelezettségeinek folytonosságát. Mintha újra lehetne kezdeni a múltat egy új Országgyűléssel, új kormánynyal és új polgármesterekkel. Minden új hatalomnak be kell látnia, hogy csak pozícióba kerülésétől kezdve tud másként működni, máshogyan dönteni és mást csinálni. Az államnak ő jogi értelemben csak új képviselője (nem jogutódja, hiszen nem szűnt meg a korábbi állam!), ezért aztán ha tetszik, ha nem, a korábban keletkezett jogviszonyokban ugyanazon jogalany megtestesítője, mint elődei: a magyar államé. A jogállamiság szempontjából nagy probléma, ha egy kormány nem fizet ki tartozásokat, nem tart be szerződéseket, s nem akceptálja a törvényt pusztán azért, mert a konkrét szerződéseket elődje kötötte, s az akkor hatályos jogi szabályokat a szocialista parlamenti hátterű kormány hozta. De még ennél is nagyobb baj (merthogy nem egyedileg jogellenes, hanem normatívan), ha a jogi szabályozás eszközével nemcsak a jelent és a jövőt kívánja alakítani politikájának megfelelően, hanem a múlt jogviszonyait is.

A 98 százalékos különadóval nem az fő baj, hogy a kisebb összegű végkielégítéseket is hatálya alá vonja. Bárkinek, bármilyen összegű törvényes járandóságát utólag törvénybe ütközővé tenni, vagy utólag más feltételrendszert megszabni a viszszamenőleges hatályú jogalkotás alkotmányos erejű tilalmába ütközik. Az új hatalom mától van, mától alkothat új játékszabályokat, s nem volt örökkön, hogy átírhatná a múlt törvényességi kereteit. S nem is lesz örökké, hogy büntetlenül a múltba véshesse jelenkori prioritásait. A jogállam lényeges vonása a stabil, kiszámítható és érvényesíthető jog uralma a társadalomban, akár az aktuális politikai érdekek hektikus mozgásaival szemben is. A visszamenőleges hatályú jogalkotás ezt a jogállami alapelvet teszi zárójelbe.

Dr. Bíró Endre jogász