Hitler hatalomra kerülése Németországban vagy a kommunista hatalomátvétel Kínában nem utolsósorban az együttműködés hiányából, s a téves gazdasági és monetáris politikákból fakadt. A pénteken zárult szöuli gazdasági csúcs tétje az volt, sikerül-e ezt a borús történelmi tapasztalatot jól feldolgozni. A válasz ad okot némi derűlátásra, de csak hosszabb távon. A folyó fizetési mérlegek egyenlegeinek megfigyelését szolgáló mechanizmus kidolgozása a globális megoldások irányába tereli a résztvevőket. De egyelőre ez csak ígéret.

A húszak csoportjából a Lehman Brothers 2008. őszi bukása nyomán lett sebtében nemzetközi intézmény, azért hogy a világ nemzeti össztermékének zömét adó fejlett és feltörekvő országok – az átrendeződő gazdasági erőviszonyokat is tükrözve – megpróbáljanak új megoldásokat találni, új pénzügyi rendszert és új bankszabályozást kidolgozni. Ám ahogy a krízis okozta első riadalom enyhült, úgy lohadt a lelkesedés a globális megoldások iránt. S ahogy a lelkesedés lohadt, úgy kerültek előtérbe a nemzeti megoldások, amelyek új feszültségeket szültek, kereskedelmi és árfolyamháborúval fenyegettek, miközben a húszak a szöuli csúcsra készültek.

A háttérben azonban – mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elemzéséből kiolvasható – a világgazdaság fejlődésének trendváltása húzódik meg. Húsz éve a világ népességének húsz százaléka a javak hatvan-nyolcvan százalékát fogyasztotta el, s a kilencvenes években a fejlett és a feltörekvő országokban az egy főre jutó nemzeti össztermék nagyjából azonos ütemben nőtt. Ám ebben az évtizedben hirtelen megváltozott a helyzet: a fejlettek alig egyszázalékos növekedését a fejlődők hatszázalékos előretörése kísérte. Az erőviszonyok eltolódása előbb ment végbe a termelésben, mint a fogyasztásban, s ez bontotta meg az egyensúlyt, képzett hatalmas többleteket a fejlődő térségben, és hatalmas hiányokat a fejlett régióban. A válság és annak kezelése aztán ütközésig feszítette a nemzetközi kapcsolatokat. Az egyensúly helyrebillentéséről kibontakozott vita főszereplőjévé az Egyesült Államok és Kína vált. A megoldás azonban nem várható kettejük esetleges békéjétől, annál sokkal szélesebb összefogást kívánna.

Az IMF-nek a szöuli csúcsra időzített dolgozata azt írja, hogy a nemzetközi pénzügyi viszonyokat hamarosan ugyanolyan egyensúlytalanság jellemzi, mint a krízis előtt. Üdvözlendő, hogy Szöulban a résztvevők eljutottak annak felismeréséig, hogy ebben és az egyéni megoldások erőltetésében nagy veszély leselkedik mindenkire. Közös cselekvésre van szükség, a globális gazdasági kormányzás alapjainak lerakására. Ez eltart majd egy ideig. A készséget, hogy az egyensúly megbomlását mérjék, és ajánlásokat fogalmazzanak meg a kiigazításra, számos kétség övezi. Mert kérdés, hogyan lehetne rávenni szuverén államokat a beavatkozás tűrésére. Szöulban vékony kötélen egyensúlyoztak a húszak. Jó hír, hogy nem estek le. Rossz hír, hogy nem is értek át a túloldalra.