Ma, november 12-én a Nobel-békedíjasok konferenciára gyűlnek össze Hirosimában, hogy hangsúlyozzák a nukleáris leszerelés elsőrendű fontosságát.

Ezenkívül sok más hasonló kezdeményezés is folyamatban van – s ez jelzi a régen várt gyökeres fordulatot az atomfegyverekkel kapcsolatos gondolkodásban.

A hidegháború húsz évvel ezelőtti lezárása óta lezajlott sok-sok nukleáris leszerelési tárgyalás ellenére még ma is több mint húszezer ilyen fegyver létezik, sokuk magas fokú riadókészültségben, s ezek hatóereje egyenként is legalább kétszer akkora, mint azoké, amelyek Hirosimát és Nagaszakit elpusztították. Kilenc országról tudjuk vagy sejtjük, hogy rendelkezik atomfegyverekkel. E fegyverek puszta léte is erősíti a világméretű nukleáris fenyegetettséget. Előfordulhatnak balesetek, téves számítások, jogosulatlan hozzáférés, szándékos alkalmazás, újabb országok juthatnak atomfegyverhez, s terroristák birtokába kerülhetnek nukleáris eszközök.

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is meggyőzően érvelt amellett, hogy el kell kezdeni egy új atomfegyver-megállapodás kidolgozását, mely globális tilalmat vezet be. Ma már az atomhatalmak vezetői is hivatalosan támogatják ezt a célt. Csatlakoztak hozzájuk különböző országok parlamentjei, regionális szervezetek, polgármesterek, korábbi államférfiak, nyugalmazott katonai szakértők, nőszervezetek, emberi jogi aktivisták stb. A nukleáris leszerelés gondolata „járványként” terjed. Most ez a mainstream gondolat!

A világméretű nukleáris leszerelés új kötelezettségeket ró majd minden államra. A kötelezettségvállalásnak ezen az érzékeny területen visszavonhatatlannak kell lennie, s azt szigorúan ellenőrizni kell.

Természetesen lehetséges némi előrehaladás néhány állam, különösen a legnagyobb atomarzenállal bíró USA és Oroszország egymással kötött megállapodásaival is – a START-egyezmény mielőbbi ratifikálása például fontos lépés lenne a helyes irányba –, de a továbblépéshez világméretű együttműködésre van szükség. Az egyik legfontosabb és régóta esedékes fejlemény ezen a területen az atomcsendegyezmény hatálybalépése lenne, amely megtilt minden atomrobbantást, méretétől, helyétől és deklarált céljától függetlenül. Ezt először még 1954-ben vetette fel az akkori indiai miniszterelnök, Dzsavaharlal Nehru. Az atomcsendegyezményt eddig 182 ország írta alá, s akkor lép hatályba, ha kilenc további állam – Kína, Egyiptom, India, Indonézia, Irán, Izrael, Észak-Korea, Pakisztán és az USA – is aláírja. A nukleáris kísérletek tilalmát egy világméretű rendszer ellenőrzi majd. Már ma is képesek vagyunk leleplezni a legeldugottabb helyeken végrehajtott legkisebb robbantást is.

Az Átfogó Atomcsend Egyezményre (CTBT) a nukleáris robbantásoknak az atomfegyverek kifejlesztésében és tökéletesítésében játszott szerepe miatt van szükség. A nukleáris kísérletek ezenfelül olyan politikai jelképek is, amelyeknek nincs létjogosultságuk egy olyan világban, mely elkötelezte magát a legszörnyűbb tömegpusztító fegyverek megsemmisítése mellett. A kísérletek mellőzésére tett egyszerű ígéretek nem elegendők. Az atomfegyverrel nem rendelkező országok is megérdemlik a törvényerejű biztosítékot az atomfenyegetéssel szemben.

Más egyezményekre is szükség van, különösen azokra, melyek az atomfegyverekhez felhasznált hasadóanyagok előállítását tiltják. Dicséretes törekvés az űrfegyverkezés betiltása, kölcsönösen elfogadott rakétavédelmi normák felállítása, a nukleáris anyagok és technológiák biztonságos tárolásának és őrzésének biztosítása. E lépések együttesen vihetnek bennünket előre egy atomfegyvermentes világ felé. És talán ez lehetne a legértékesebb örökség, amit a jövő nemzedékekre hagyhatunk.

Sergio Duarte a leszerelési tárgyalások ENSZ-főmegbízottja

Tóth Tibor az Átfogó Atomcsend Egyezmény Előkészítő Bizottságának (CTBTO) főtitkára